"Ninive lakosai azonban hittek Istennek..." (Jón 3,5)
Isten újra küldi Jónást Ninivébe, s ő ekkor már engedelmeskedik. De sok bajt elkerülhetnénk, ha az első szóra engednénk az Úrnak!
Ninive mohósága és kegyetlensége hírhedt volt akkor. Isten minden gonoszságot megítél, de az ítélet előtt igéjével figyelmeztet. Minden ige intés is: térjetek meg, mert ha nem, jön az ítélet!
Elhangzik itt is a világos figyelmeztetés: még negyven nap, és elpusztul Ninive. És láss csodát: a niniveiek hittek Istennek. Nem is Jónásnak, hanem annak, aki őt küldte. Ilyen ereje van Isten igéjének, ezt semmi más módon nem lehetne elérni.
Aki úgy olvassa vagy hallgatja Isten igéjét, mint ami valóban az Úr hozzánk szóló szava, abban ez munkálkodik, hit ébred benne, s ez a hit azonnal cselekedetekben is megnyilvánul. A király megalázza magát, bűnbánatot tart, és az emberek kegyelemért kiáltanak Istenhez.
A sorrend mindig ez: Isten igéje hangzik, ez hitet támaszt a hallgatókban, s ez a hit tettekre indítja őket: Isten előtti megalázkodásra és bűnbánatra, s az emberek iránti jó cselekedetekre. A jó cselekedet tehát a sor végén van, gyümölcse, következménye Isten munkájának, és nem oka.
Nem a csoda szüli a hitet (Jónás nem tett semmi csodát), nem látomásaik voltak, nem ők határozták el, hogy megváltoznak, hanem az egyszerű igehirdetést komolyan vették, s Isten ezáltal újjáteremtette őket. Ezzel a hittel hallgassuk és mondjuk másoknak mi is Isten igéjét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése