Zsoltárok 119,13-16

Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.

A zsoltár írója az Isten emberének elsődleges prioritásáról, központi témájáról és alakjáról beszél, aki az Élő Isten. Ezért ez mindenképp arra kell, hogy emlékeztessen, hogy az Igaz Isten az, akinek elsődlegesnek és legfontosabbnak kell lennie az életben, majd ezután jöhet minden más. Ennek kell meghatároznia életünk, életem minden szegmensét.

Amikor ez tudatosul, akkor ér el az igazi öröm, békesség és gazdagság. Ebben az esetben a gazdagság a jelen helyzettel való megelégedettséget, az Istenben való teljesség és kiteljesedés fogalmát hordozza, testesíti meg.

Ez az amikor: „Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.”[1]

Amikor Isten áll a Prioritásom csúcsán akkor Ő az, aki mindenben megsegít, gondoskodik, velem van, mert Ő a szívében hordoz.

[1] Magyar Biblia Társulat 2004; Biblia; Zsolt 119,15-16