1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.
2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,
4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.
5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.
6 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!
8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.
9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.
10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,
12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.
13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?
14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15 Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."
"Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk, és a hőségét szenvedtük." (Mt 20,12)
Nagy bajba jutnánk, ha úgy bánnánk alkalmazottainkkal, ahogy ez a gazda tette. Akik egy órát dolgoztak, azoknak pontosan ugyanannyit fizetett, mint azoknak, akik egy egész napon át fáradoztak - és egy teljes napi munka hajdanában többet tett ki nyolc óránál.
Itt Jézus valamit a mennyek országáról (1.v.) tanított nekünk. Nem az igazságos munkaszerződésre tett javaslatot.
Krisztus azt mondta el nekünk, hogy későn jövők ("az utolsók") élretörők ("elsők") lesznek Isten országában. És valóban: a későn jövő pogányok az "élretörő zsidók" helyére léptek.
Jézus története közülünk azoknak szól különösen is, akik egy ideje már a szőlőben munkálkodunk. Néhányan "a nap terhét hordoztuk, és a hőségét szenvedtük". Minden bizonnyal dolgoztunk. Természetesen tudjuk, hogy kegyelemből vagyunk elfogadottak, azzal is tisztában vagyunk azonban, hogy a kegyelemnek meg kell teremnie az engedelmesség gyümölcseit. És mi engedelmességet tanúsítottunk. Mostanára már egy valóságos lajstromunk van. Néhány keresztyén ember nagyra értékel minket. Már felügyelői munkakörre tettünk szert. Vállalkozó szellemű előmunkások vagyunk. Olykor tulajdonképpen azt szeretnénk tudni, hogy ugyan mi is lenne a szőlőből, ha mi nem dolgoznánk benne napfelkeltétől naplementéig.
És most belép egy "fickó" Isten országába. Hátán van még a tojáshéj. Gőgicsélő hangokat hallat, mint aki éppen most született újjá. Tudod-e, hogy mennyit fizet neki a Mester? Egy dénárt. És tudod-e, hogy mennyit kapnak a veteránok? Egy dénárt.
Igen, a kegyelem engedelmességet munkál, és ennek az engedelmességnek is megvan a jutalma. De az Úr most nyilvános oktatásban részesíti az ő országának munkásait. Nincs helye a korelsőségből fakadó féltékenységnek és büszkeségnek. Mindnyájunknak mélységesen meg kell győződnünk afelől, hogy kegyelemből vagyunk ebben az országban. E nélkül a meggyőződés nélkül egyáltalán nem tartozunk ide.
És ugye a kegyelem mégiscsak ellentéte az érdemnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése