Az lehetne a látszat, hogy ez csak a Kóráh fiaira vonatkozhat, akik ezt a zsoltárt írták. Az ő életük lehetett ilyen áldott. De nem ez az igazság. Ez a zsoltár általában beszél olyan emberekről, akik mély, állandó vágyat éreznek az Istennel való közösség után, és akiknek tulajdonképpeni otthonuk a csendes imádság helye, az Isten oltáránál. Ezek azok, akik nem tartják önmagukat erősnek (akkor vereséget vereség után szenvednének!), hanem erősségük az Úr, és szívből követik Őt.
Csak ezek aratnak győzelmet győzelemre, s lesznek áldássá embertársaiknak is. Ezek azok, akik a siralom völgyében kutakat ásnak, és áldást nyernek.
S miért ad Isten nekik győzelmet győzelemre? Talán hogy dicsőségük nagyobb legyen? Nem! A 8. vers ezt mondja: "hogy lássák meg az emberek, hogy az az igaz Isten, Aki a Sionon van".
Még egy Akhábnak is kettős győzelmet adott Isten (l.Kir. 20,13. 28), hogy Akháb is és a szíriaiak is megtudják: Isten nemcsak a völgynek Istene, hanem a hegynek is.
Mi hát a titkuk ezeknek az embereknek, akik győzelemről győzelemre jutnak? Ezt a 9. vers mutatja meg: "Uram, Seregeknek Istene, hallgasd meg az én könyörgésemet"!
Az imádság fegyverével szállnak szembe az ellenséges hatalmakkal, s így állnak meg szilárdan a nehézségekben, szükségekben, a gyalázásban és dicsőségben, a szegénységben és gazdagságban egyaránt. Az Istennel való közösség számukra a legfontosabb.
Hogyan állunk mi ezekkel a kérdésekkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése