"Ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön!... A
sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre
tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak,
a kövek fognak kiáltani."
Lukács 19,37-40)
Virágvasárnap mutatkozott meg nyilvánosan Jézus hatalmi igénye és népének
boldog felismerése. Természetesen nem tetszett ez azoknak, akik magukat
tartották bölcseknek, és a maguk igazsága tudatában népük vezetőjének és
tanítójának. A boldog, ujjongó sokaság között sötéten állnak és morognak.
Pedig ők is örülhetnének, sokkal többet nyernének vele. Nekünk nem kell
olyan meszszire mennünk, ma is halljuk a sötét morgást: Hallgasson már el
az a régi, elavult mese! Az egyháznak nincs helye a valós életben! Hiába.
Felszabadult, boldog öregek köszöntik az újra bevonuló Királyt, fiatalok
éneklik az öröm dalát, minden okvetetlenkedés ellenére ma is zeng, ezután
is zengeni fog a kórus: "Áldott a Király, az örök Úr!" És ami a
legérdekesebb: ma valóban elhalkult az ének, kevesebben vannak, akik
Krisztust dicsőítik. De már kezdenek megszólalni a kövek: a
természettudomány eredményei mind közelebb visznek az élő, tudatosan
alkotó Teremtőhöz, az orvosok egyre jobban felismerik a hit fontosságát a
mindennapi egészségben. Az az üzenet is megvalósul: "A kövek fognak
kiáltani."
Krisztusom, Királyom, alázatos szolgád kéri: vonulj be az én életembe is
diadalmasan! Nagyon halkan szólt az ének évtizedeken át. Volt, amikor én
is csak ritkán, halkan énekeltem dicsőséged dalát. Ha elhallgattam, ha
fiatalon nem tanultam meg hinni, köszönöm, hogy Te nem feledkeztél meg
rólam. Akkor is voltak, akik szóltak, de ma sem elég erős az ének. Igen
sokan még ma sem ébrednek rá, hogy minden más tanítás semmivé lett, és a
jövőnk attól függ, mennyire halljuk meg a Te szavadat. Adj ma erős hangot,
messzire szóló bizonyságtételt igehirdetőid szájába! Adj új hitet
fiataljainknak! Vonulj be közénk, hogy életünk és jövőnk legyen! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése