A mai napon olvasandó igeszakasz: (Lk 4,16-30)
16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. 17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18 "Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét." 20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta fügött; 21 ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." 22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?" 23 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban." 24 Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. 25 Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, 26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. 27 Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." 28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, 29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; 30 de Jézus átment köztük, és eltávozott.
"Felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat."
(Lk 4,18)
Jézus azt mondta, azért jött, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak, s hogy az ő eljövetelével ütött a szabadulás órája az elnyomottak számára. Ugyanazt a benyomást keltette, mint Mózes, amikor a fáraóval beszélt. Jézus azonban a saját városának, Názáretnek a zsinagógájában beszélt.
És Názáret népe ugyanúgy ellene szegült Jézusnak, mint a fáraó és szolgái Mózesnek annak idején.
Az esemény hatására újból rá kell eszmélnünk arra, hogy az újszövetségi korban az elnyomók nem az egyiptomiak vagy a rómaiak, és az elnyomottak nem valamelyik konkrét nemzet tagjai. Isten népét azok alkotják, akik reménykednek Isten országa megjelenésében. Jézus azonosítja magát velük, ők pedig elfogadják Jézust mint Megváltójukat.
Óvakodnunk kell attól, hogy ezeket az elnyomók ellen kimondott szavakat olyan fokig "elszellemiesítsük", hogy az a szabadítás, amelyet Jézus meghirdetett, "csak" vallásos tartalmú legyen. Az a Lélek, amelyik megnyugodott Jézuson, és mindazokon a követeken, akik előtte és utána voltak, az igazság, a szükségben levők és a megszomorítottak iránti szeretet Lelke. A meghirdetett szabadság "nemcsak" vallásos és "nemcsak" szociális, gazdasági és politikai. Az egész területet magában foglalja. Az elnyomók pedig, akik ellen a támadás irányul, nemcsak szellemi hatalmasságok, hanem politikai zsarnokok, és más rabszolgahajcsárok s nyerészkedők is.
Amikor az evangélium szabadító Igéje merészen felhangzik, az ellenállás megerősödik. Keresztyén berkekben nem ritka dolog, hogy elveszik az evangélium élét azzal a magyarázattal, miszerint az elnyomók és az elnyomottak, a börtönök és a foglyok csupán "szellemi" értékek és témák. Csakhogy így hűtlenné váltunk a bibliai szöveghez és túllőttünk a célon azokkal szemben, akik csak egy "szociális evangéliumban" hisznek.
Amit Isten elkezdett Mózes által, azt most azok által végzi, akik Krisztust képviselik a világban. Az Országról szóló evangélium segítségével Isten szembeszáll a zsarnokság minden formájával és egy egészen új rendet hoz létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése