"...mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Máté 6,13)
Erre a bizonyságtételre sem Istennek van szüksége. Nem mindegy, kire bízzuk magunkat. Nekünk kell szüntelenül észben tartanunk, ki az, akitől kérjük, várjuk és kapjuk naponkénti gondviselését, irányítását, szeretetét, ajándékait. Ha alaposan végiggondoljuk, ki a mi Istenünk, akkor döbbenünk meg. Egy gyarló földi miniszterhez nem merünk beállítani napi gondjainkkal. Ő pedig, akié minden hatalom mennyen és földön, aki örök dicsőségben él és uralkodik minden világok felett, minket arra méltat, hogy országának legyünk polgárai, atyai szeretetének gyermekei, és zavarhassuk Őt minden naiv, apró gondunkkal. Gondoljuk ezt meg, testvérem, és úgy tegyük össze a kezünket, úgy mondjuk el neki kéréseinket, úgy bízzuk rá minden gondunkat! Félelmetes dolog ilyen hatalomnak a kezében tudni magunkat, de milyen biztonságot jelent hinni azt, hogy ha Ő akar rajtunk segíteni, nincs olyan hatalom, ami ellene állhatna. Ezt bizonyítja az a kis szó, amit mindig odateszünk imádságunk végére: ámen. Jézus anyanyelvén ez annyit jelent: Bizony! Bizonyos, hogy Ő hallja kérésemet, bizonyos, hogy megadhatja, ha akarja, és bizonyos, hogy meg is fogja adni, ha javamra szolgál. Ezzel a bizonyossággal bízd magad mindenható Atyád kezére!
Hatalmas Istenünk, örökkévaló Királyunk, nekünk édes jó Atyánk! Krisztustól tanult imádságunk végén hálás szívvel borulok le előtted. Köszönöm, hogy megmutatod nekem is, ki vagy Te, kiben bízhatom, kitől várhatom boldogságomat mind a földi életben, mind az örökkévalóságban. Porszemként állok meg hatalmad előtt, de annál nagyobb bizalommal. Olyan jó tudni azt, hogy emberi gyarlóságomban is gyermekednek tekintesz, és gondot viselsz rólam. Te tudod, mire van szükségem ahhoz, hogy boldogan betölthessem rendeltetésemet. Rád bízom magam, azt add meg, és úgy vezess, ahogy Te látod jónak! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése