„Mikor?” – kérdezi az ember.
Jó pár kérdésre én sem tudom még a megfelelő választ. Egy dolgot azonban megtanultam:
Bármennyire is szeretném, egy mély völgyből nem lehetek másodpercek alatt egy magas hegy tetején.
Amikor áldások sokasága vesz körül, akkor a völgynek is fontos szerepe van az életünkben.
Amikor áldások sokasága vesz körül, akkor a völgynek is fontos szerepe van az életünkben.
Gyakran esünk abba a csapdába, hogy siettetnénk Istent, hogy minél előbb elvégezze a maga munkáját. Megoldások sokaságát gyártjuk, kérdések ezreit tesszük fel, pedig a megoldás nagyon egyszerű: bizalom.
Voltál már úgy, hogy elhagyott az Isten? Lehet, hogy a fájdalmak azt érzékeltették, de Isten a völgyben sem hagyott magadra. Egész végig ott volt veled, hogy felkészítsen, tanítson arra, hogyan is kell megmászni azt a nagy hegyet. Az Úr munkájának végeztével, amikor majd ott állsz a hegy tetején, áldásokkal, boldogan, akkor el tudd mondani Neki, hogy: Köszönöm.
Mert egy rögös út megtanított tűrni, egy magas szikla megmutatta, hogyan maradj kitartó.
Egy magányos éjszaka emlékeztet arra, hogy Isten nem soha nem hagy el.
A hegycsúcsról lenézve pedig észre veheted, hogy minden nehézség, fájdalom és próba egész végig arra készített fel, hogy te erős, hitben szilárd, kitartó és türelmes maradj.
„Mert én újat cselekszem...” – mondja az Úr.
„Örömmel, hittel és bizalommal várom, Uram!” – mondja az ember.
„Mert én újat cselekszem...” – mondja az Úr.
„Örömmel, hittel és bizalommal várom, Uram!” – mondja az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése