Talán nem is kell ennél szebb kijelentés erre a napra. Ha valóban ezt gondoljuk, akkor itt meg is állhatunk, és csodás ígéretekbe kapaszkodva elindulhatunk Isten csodálatos útján, ahogyan ezt a zsoltár felirata is jelzi számunkra.
Azonban, az ige elmondja: Isten az, aki oltalmaz.
A felolvasott igerészből nem hallhattuk, de el kell mondanom, hogy a nép valami közelben levő veszélytől menekülhettek meg. Isten, csodálatos módon munkálkodott, mert – olvashatjuk pár fejezettel odébb
– „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Zsoltárok 91:1-7, 9-12)
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Zsoltárok 91:1-7, 9-12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése