Ez nem csak a mai nap van így, hanem egész évben ez volt az egyetlen reménysugár, amibe kapaszkodhattunk.
Sokakban felmerül az a gondolat, hogy Karácsony a család ünnepe.
Sokakban felmerül az a gondolat, hogy Karácsony a család ünnepe.
Ilyenkor az együttlét öröme ragyogja be a házakat.
Az első karácsonykor azonban nem így volt.
Az első karácsonykor azonban nem így volt.
Egy fiatal házaspárnak egy istállóban született meg elsőszülött fiúk.
Éppen alig kezdték el közös életüket, mégis távol kerültek a rokonoktól, ismerősöktől.
Attól a naptól fogva kezdett el kibontakozni ez a csodálatos ige az emberiség számára.
Ne gondolja az özvegy vagy árva, hogy egyedül, támasz nélkül maradt ebben a világban, mert Jézus érte született meg.
Ne gondolja az özvegy vagy árva, hogy egyedül, támasz nélkül maradt ebben a világban, mert Jézus érte született meg.
Ne gondolja a betegségekkel küszködő ember, hogy egyedül maradt terhe hordozásában, mert Jézus érte jött a világra.
Ne gondolja a koldus vagy szegény, boldog vagy megfáradt lelkű ember, hogy senkije sincs, mert angyalkórus zengte azon a szent estén:
„Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
(Lukács 2,10–11)
Ma a következőképpen fogalmaznák: „Ne féljünk, mert ma ismét ez a csodás üzenet hirdetik szerte a nagyvilágon: üdvözítőtönk megszületett, megváltott minket, nem hagy el bennünket.”
Boldogan mondhatjuk: Velünk az Isten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése