💥Van Erőm💥 KIÁLTSAK ÉN IS?

A történelem során az embernek szüksége volt arra, hogy a reménytelenség idején megszólaljon a remény hangja.
Ez a fejezet is így kezdődik: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.” (Ézsaiás 40,1)
Izrael népe fogságban van, ezért nem számíthatnak semmi jóra.
Csodás üzenet van elrejtve ebben a fejezetben: Ígértéhez hűen eljön az Úr! 

Ez volt az a reménysugár a fogságban lévő embereknek, amely arra indította őket, hogy kitartsanak.
Kiáltsanak, mert az Úr meghallgatja könyörgésük szavát.
Kiáltsanak, és ne féljenek, mert az Úr Szabadítót küld az egész világ számára!
Olykor rabul ejt a félelem, amely felgerjeszti szívünkben kételkedést, hogy letérjünk a helyes útról. Fogságban tart az aggodalom, de sokszor megszabadulnánk tőle is.
Mindekezöben szerte az egész világon elhangzik a vigasztaló szó.
Vajon a mai világban halló fülekre talál?
Nekünk már nem kell várnunk a Szabadítóra, mert Megváltónk mellettünk van.
A karácsony közeledtével egy nagy bevásárlóközpontban egy kisfiú eltévedett, és sehol sem találta édesapját.
Kétségbeesetten rohant a sorok között, de nem járt sikerrel. 

Magányosan érezte magát, hisz nem ismert senki mást.
Ott állt egyedül, védtelenül. Egyik pillanatban meglátta az édesapja kétségbeesett arcát.
Odaszaladt hozzá, átölelte, többé már nem engedte el kezét.
Ezt az örömöt éli át az az ember, aki ezen az ünnepen felismeri Jézust.