Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers
Mi ez a nagy készülődés kedvesem? Mész valahova?
Igen. En-Karembe megyek meglátogatni a nagynénémet, Erzsébetet.
Most? Ilyenkor? Az ide csaknem egy hét utazás, 150 kilométer! Maradj. Majd mikor felmegyünk az ünnepre Jeruzsálembe, akkor majd meglátogatjuk őket is.
Nem. Nekem most kell mennem.
De hát miért ilyen sürgős? Nem jött senki onnan, hogy mondta volna, hogy baj van és menjünk.
De volt itt valaki. Az Úr angyala és ő mondta, hogy Erzsébet babát vár.
Hogy micsoda? Erzsébet babát vár? Ez lehetetlen. Hiszen ő már… Nem lehet, hogy csak álmodtad?
Azt tudom, hogy ez emberileg lehetetlen. De biztos, hogy az Úr angyala jelent meg és most megyek, hogy megnézzem Erzsébetet és köszöntsem őt.
S persze nem tudhatjuk, hogy lezajlott-e ehhez hasonló párbeszéd József és Mária között, viszont az bizonyos, hogy Mária hosszú és fárasztó utat tett meg azért, hogy együtt örüljön Erzsébettel.
S mi e két asszony találkozásának az üzenete ma számunkra?
Isten mindannyiunkat megszólít és mindannyiunknak ad feladatot.
Az igazi hit abban áll, hogy saját vagy mások kételkedése ellenére is eleget teszünk Isten kívánalmának.
S a hívő boldogsága? Az sosem öncélú.
Az igazi boldogság: találkozás az Istennel és találkozás embertársunkkal.
Ilyen hittel induljunk ma együtt örvendezni másokkal!
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése