💥Reggeli dicséret🌹 A hit látható

“Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 

Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” Lukács evangéliuma 5. fejezet, 19-20. vers

Mi az a hit? Meg lehet fogni? Vajon milyen íze van? És hogyan mérik? Mi a mértékegysége?
Ha körülírjuk, az is olyan megfoghatatlannak, távolinak tűnik. Észlelésének mégis van egy biztos módja: a hit látható.

Egy alkalommal Jézus, szokása szerint, egy házban tanított.
Nagyon sokan voltak kíváncsiak rá, ezért az épület hamar megtelt, és minden bejáratot tömegek torlaszoltak el. A tűzvédelmi előírásoknak biztosan nem tettek eleget, ugyanis a ház belsejét, ahol Jézus is volt, sehonnan nem lehetett megközelíteni.

Ezzel a jelenettel találkoztak azok az emberek, akik hordágyon hozták mozgásképtelen barátjukat. Hittek abban, hogy Jézus képes meggyógyítani őt, képes enyhíteni társuk szenvedésén.
A tömegtől azonban esélyük sem volt a nagy Gyógyító közelébe juttatni őt.
Ebben a lehetetlen helyzetben a barátok lehetetlen megoldáshoz folyamodtak.

 
A beteggel együtt felmásztak a háztetőre, lebontották a cserepeket, és az ággyal együtt leeresztették barátjukat, pontosan Jézus elé. 

“Ő pedig látva hitüket, így szólt: ‘Ember, megbocsáttattak a te bűneid . . . kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!'

Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament” (Lukács 5,20.24-25)

Jézus látta a barátok hitét: a hitnek tetőbe vágott hordágy alakú lyuk formája volt.

Egy másik történet szerint, az 1800-as években egy angol árvaház anyagi gondokkal küzdött.
Az ott lakó 300 gyermeknek nem volt mit enniük reggelire.

Ekkor George Müller, az árvaház vezetője és lelkésze összegyűjtötte a gyermekeket az ebédlőbe, az üres asztalhoz ültette őket, és imában hálát adott Istennek a nem létező ételért.
Ebben a pillanatban a szomszéd pék kopogott az ajtón, aki három nagy kosár kenyeret hozott, mert éjszaka késztetést érzett rá, hogy megsüsse azokat az árvaháznak.
Nem sokkal később pedig a tejesember ajánlotta fel nekik az összes tejét, a szekere ugyanis lerobbant, és mire meg tudná azt javítani, addigra az összes tej megromolna a napon. 

Minden gyereknek jutott elegendő kenyér és tej reggelire.

George Müller hite 300 éhes gyermek formájában mutatkozott, akik az üres asztalok körül adtak hálát Isten gondviseléséért.

A hit látható, és a legváratlanabb alakokat ölti magára. Azért van ez, mert aki hisz, az nem a saját tetteiben bízik, hanem Istentől várja a megoldást. Isten pedig cselekedni fog.

(Cserpán Ádám)