Az Isten Krisztusának.,, Lukács evangéliuma 9:20
.jpeg)
Mi az az egyetlen dolog, ami ha egyik napról a másikra eltűnne a világból, minden összeomlana?
Az internet? A villany? A gáz? A víz? Mi a helyzet a nevekkel?
Mindenkinek van neve, van akinek csak egy, nekem kettő, de vannak kultúrák, ahol három, négy, de akár még több keresztnevet is kaphat a gyermek.
Mindenkinek van neve, van akinek csak egy, nekem kettő, de vannak kultúrák, ahol három, négy, de akár még több keresztnevet is kaphat a gyermek.
A vezetéknevek hol keresztülfutnak a családfán, hol (mint például Norvégiában) az apa keresztnevéből képződnek, és generációnként változnak.
Az ember képes alkalmazkodni a különböző névadási szokásokhoz, de olyan kultúráról nem tudni, ahol ne adnának neveket. Persze az ember kreatív, a neveken kívül még beceneveket, titulusokat, megszólításokat is aggat a társaira, csak hogy biztos, ami biztos, minden kétséget kizárólag mindenki meghatározható és megszólítható legyen.
A kocsmai haver, akit mindenki Boxosnak hív, a Polgármester úr, Marika néni az utca végén és a plébános összekeverhetetlenek, pedig csak egyetlen információ hangzott el: a megnevezésük.
Jézus a tanítványaival beszélgetve feltette a kérdést: az emberek, akik között jártok-keltek, minek mondanak engem? A válasz? "Keresztelő Jánosnak, Illésnek, valami feltámadt prófétának."
A probléma? Jézus ezek közül egyik sem. Még távolról sem. Hiszen van neki neve: Jézus.
A probléma csak az, hogy ez a név nagyon elterjedt volt azokban az időkben.
Spanyol nyelvterületen még ma is az, nem is véletlenül, hiszen a jelentése: "Isten megszabadít". Gyönyörű név, és milyen találó is: hát mire várt minden valamire való zsidó a római hatalom elnyomása alatt?
Nem másra, mint erre a szabadításra. Úgyhogy lehetett volna pontosabban a válasz "a Názáreti Jézus" is. A születési helyét megjelölve (ami nem a vezetéknevét jelentette) már szűkül a kör, így már könnyebben beazonosítható volna, de nem. Ezt sem találták el. Nem tudták beazonosítani a legnagyobb gondolkodás árán sem.
Aztán Jézus folytatja a kérdést: És TI kinek mondtok engem?
Mily' meglepő, Péter válaszol elsőnek: Az Isten Krisztusának!
Meg sem próbálkozik a nevekkel, mert tudja, hogy van a nevénél és a születési helyénél pontosabb azonosítója: ő a Krisztus.
Ez nem egy név, ahogy az Isten sem az: ez egy titulus. Ő nem más, mint az Isten felkentje.
Ez nem egy név, ahogy az Isten sem az: ez egy titulus. Ő nem más, mint az Isten felkentje.
Jézusból lehet száz is, Názáreti Jézusra is pályázhatnak néhányan, de az Isten Felkentjéből csak egyetlen egy van. A válasz mögött nem csak a praktikum érződik, miszerint Péter tudja kicsoda Jézus.
Minden tanítvány tudja, kicsoda Jézus, hiszen már évek óta együtt járják a vidéket.
A válasz mögött az a tudás van, amit csak igazi megismerés árán szerez az ember.
Megismerni valakinek nem csak a nevét, hanem a személyét is, na ez a nem semmi.
A tömeg nem tudta megválaszolni a kérdést, Péter igen, de az igazi kérdés, hogy te meg tudod-e válaszolni:
Te kinek mondod Jézust — és Ő kinek mond téged? Mert ezen a válaszon áll, vagy bukik minden.
Minden tanítvány tudja, kicsoda Jézus, hiszen már évek óta együtt járják a vidéket.
A válasz mögött az a tudás van, amit csak igazi megismerés árán szerez az ember.
Megismerni valakinek nem csak a nevét, hanem a személyét is, na ez a nem semmi.
A tömeg nem tudta megválaszolni a kérdést, Péter igen, de az igazi kérdés, hogy te meg tudod-e válaszolni:
Te kinek mondod Jézust — és Ő kinek mond téged? Mert ezen a válaszon áll, vagy bukik minden.
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése