,,💞Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.,,
Ézsaiás könyve 41:10
Ugyan már, hogyan lehet félni a kutyáktól? Teszi fel valaki értetlenkedve a kérdést, miközben cuki házikedvencét sétáltatja. El sem tudja képzelni, hogy valakiből ennek az édes négylábúnak már csak a látványa is félelmet, rettegést vált ki, bekapcsolnak az életmentő reflexek, és minden idegszála, izma, gondolata a menekülésre összpontosít.Talán egy rossz kutyás emlék miatt van ez, de az is lehet, hogy semmi köze nincs a négylábúakhoz. Valamiért ott van benne ez a megmagyarázhatatlan, leküzdhetetlen, olykor kontrollálhatatlan félelem.
A kutya helyére pedig annyi, de annyi mindent behelyettesíthetünk. Még Istent is.
A kutya helyére pedig annyi, de annyi mindent behelyettesíthetünk. Még Istent is.
Van, aki fél tőle, néha egyenesen retteg, mert élete során annyian mutatták be károsan a Mindenhatót.
Egy zsarnok szülő, egy bántalmazó felnőtt, egy szigorú és következetlen tanító, egy hatalmával visszaélő lelkész. Gyülekezeti tagok, akik folyamatosan a szabadokról és nemszabadokról beszéltek neki, akik elvették a megváltás szabadságát, és bilincseket tettek rá az igazság, a hit védelme nevében.
Az „ő érdekében”. Fél, mert a gyerekkora óta hallgatott megannyi dörgedelmes prédikáció megtette hatását, és az Örökkévalóból csak a szigora maradt a szeretete helyett.
Egy kiszámíthatatlan zsarnok, akinek senki sem lehet elég jó.
Ma reggel így szól hozzád Isten, Kedves Olvasó: „Ne félj!” – és kitárja feléd sebhelyes kezeit.
„Ne félj attól, hogy találkozni szeretnék veled, hogy veled szeretnék lenni. Ne félj tőlem!
Azért jöttem, hogy begyógyítsam sebeidet. Azért lettem emberré, azért vállaltam a keresztet, hogy megmentselek, és többé ne kelljen más véleménye szerint rajzolnod a benned élő képet, hanem megláthasd, milyen is vagyok valójában.
Azért jöttem, hogy kapcsolatban lehessek veled, hogy velem meg tud élni az emberi lét minden mélységét és magasságát. Hogy sose legyél egyedül, és mindig legyen valaki, aki igazán megért, és nem ítél el.
A barátod szeretnék lenni, a megváltód. Olyan Isten az életedben, akitől többé sosem kell félned.”
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése