🌹A kibékülés öröme⭐

,,💞Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.
Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.,, Zsoltárok könyve 32:1-2

Kire érvényes az, amit Dávid ezekben a mondatokban írt? Valószínűleg magunktól is tudjuk, de a zsoltár folytatásából egyértelmű: arra, aki érzi bűnei terhét és megvallja azokat, kérve Isten bocsánatát. 

Miért fontos ezt tenni?

Bizonyára mind voltunk már olyan helyzetben, hogy akarva-akaratlanul megbántottunk valakit, vagy rosszat tettünk neki. Ez az eset mindenképpen piszkálta a lelkiismeretünket, de ha olyan valaki ellen tettünk valami rosszat, akit szerettünk, akkor különösen bántott, nem? 

Azon törtük a fejünket, hogy hogyan hozhatnánk helyre. Mert terhelte a kapcsolatunkat, mert nyomasztott minket. 

Ki akartunk békülni vele.

Ha Istent szeretjük, akkor az is rosszul esik, az is bánt minket, amit vele szemben követünk el, még akkor is, ha tudjuk, hogy minden rossz ellenére szeret, és mindig kész megbocsátani, ha őszintén szeretnénk.
Gyakran megtörténik, hogy amíg nem rendezzük valakivel a konfliktusunkat, addig kerüljük. 

Istennel is hajlamosak vagyunk így viselkedni. Ezt tette Ádám és Éva, és ezt tesszük mi is. 

De azok, akiket szeretünk, hiányoznak nekünk, amikor kerüljük őket. 

Ez belülről arra indít minket, hogy rendezzük a kapcsolatot.

És milyen jó, amikor végre megtesszük a lépést: félretéve a szégyent, amit az elkövetett rossz miatt érzünk, odamegyünk hozzá, vagy megírjuk, vagy felhívjuk és elmondjuk, hogy rosszat tettünk, és kérjük, hogy bocsásson meg! 

Ha a másik fél megbocsát, akkor ezt a beismerést és bocsánatkérést a megbékélés, kibékülés öröme kíséri. És ezekben a helyzetekben ez többet ér mindennél. Ugye tapasztaltuk már?
Te hogy vagy most Istennel? Élvezed a megbékéltség örömét?

(Simon Csaba)