IMA, Igei megvallások a Szabadulásért

Zsolt 4,2 ,,Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam [a nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam] és halld meg az én imádságomat! ,,

Más fordításban: [Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás], könyörülj rajtam és hallgasd [halld] meg imám! [könyörgésem] 

Az Úr Jézus azt tanácsolja, hogy: „Kérjetek és adatik néktek… zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap… és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mát. 7,7-8)

Dávid nem szűnik meg kérni és zörgetni, mintegy példát adva nékünk: „Uram, figyelmezz szavaimra (figyelj beszédemre); értsd meg (vedd észre) az én sóhajt/oz/ásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára (figyelj hangos kiáltozásomra), én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok (Uram, reggel eléd készülök, és várlak)” (Zsolt. 5,2-4)

,,Hallgasd meg, Uram, az igazságot (hallgasd meg igaz ügyemet), vedd észre könyörgésemet (figyelj esedezésemre), figyelmezzél (ügyelj) imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A te orcádtól (a Te színed elől) jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat (Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot)” (Zsolt. 17,1-2)

„Serkenj föl, ébredj ítéletemre (kelj védelmemre, tégy igazságot peremben), oh Uram, Istenem, az én ügyemért (intézd te az ügyem). Ítélj meg engem, oh Uram, Istenem (igazságod szerint, ne engedd, hogy kinevessenek), hogy ne örüljenek rajtam! (Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam)” (Zsolt. 35,23-24)

A próféta pedig már örvendezve énekel az Úrnak: „Az Úr Isten az én erősségem (Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt), hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel (a karmesternek: húros hangszerre)” (Hab. 3,19)

„Emberek fiai [ti emberek, meddig marad kemény a szívetek]! Meddig lesz gyalázatban [meddig gyalázzátok] az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot [tartjátok többre az üres (tartalom nélküli) beszédet, ami haszontalan, miért elégedtek meg az ostobasággal], és kerestek hazugságot [meddig törekedtek még hazugságra, álnokságra]? Szela ,, Zsolt. 4,3

Álnokságot /hazugságot/ Valótlanság szándékos állítása, a valóság elferdítése, kitalálás, az IGAZSÁG (az Ige) ellentéte.

 „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé [magának] választott [engem,] az Úr [kinek kedves vagyok, csodálatossá tette az ő szentjét]; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok [és csodákat tesz hívével, a hűségessel, szentjével]!,,  Zsolt. 4,4

Mert: „Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon (aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban, és csodálatosan megmutatta nekem irgalmát)! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől (hogy eltaszítottál magadtól); de mégis, meghallgattad esedezéseimnek (könyörgésemnek) szavát, mikor kiáltottam (segítségért) hozzád” (Zsolt. 31,22-23)


,, Haragudjatok [ha felindultok is], de ne vétkezzetek [Rettegjetek* hát és kerüljétek a bűnt (a céltévesztést)]. Beszéljetek szívetekkel (bensőtökkel) a ti ágyasházatokban. [gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, vegyétek ezt jól fontolóra (és rejtsétek azt) szívetekben (bensőtökben), és amit szívetekben (bensőtökben) mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg] és csillapodjatok (le, és békéljetek meg) [Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek]! Szela ,,  Zsolt. 4.5

*Rettegjetek: más lehetséges fordítás: haragudjatok a bűnre, és kerüljétek.

Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette…” (Mt. 5,22)

„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát” (Jak. 1,19-20)

 „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, És: … az ördögnek ne adjatok helyet (teret).,”(Ef. 4,26-27)

Mert a hazugság ördögi tulajdonság: „…az ördög… nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn. 8,44)

,, Igazságnak áldozatával áldozzatok [hozzatok méltó (igaz) áldozatot], és bízzatok [bizalmatokat vessétek] az Úrban [(elpidzó): reménységgel várjatok az Úrra],,  Zsolt. 4.6

Dávid imája, és próféciája: „Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet); és építsd meg Jeruzsálem (jelentése: béke alapja) kőfalait. Akkor kedvesek lesznek előtted (tetszenek majd neked) az igazságnak (dikaiosz: igazságosság, a megigazultak) áldozatai; az égő és egész (a teljes) áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal” (Zsolt. 51,20-21) 

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy milyen áldozatokról prófétál Dávid: „… amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm. 15,16)

 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? [ki fordul még jóval felénk? Bár jó napokat látnánk] Hozd fel [ragyogtasd] reánk [fordítsd felénk] arcodnak világosságát, oh Uram! [Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét],,  Zsolt. 4,7

Az Úr orcájának világossága: „Fordítsd (tulajdonképpen: emeld) felénk orcád világosságát!” (Más magánhangzókkal: eltávozott tőlünk orcád világossága.) Az Úr orcájának világossága áldást, bőséget, segítséget jelent. Dávid folyamatosan imádkozik ezért, hogy:
„Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból (Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen)” (Zsolt. 31,17)

„A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon (ragyogó arccal nézz szolgádra), és taníts meg a te rendeléseidre!” (Zsolt. 119,135)

És mert az Úr meghallgatta, így énekel az Úrnak. „Mert én a te kegyelmedben (és hűségedben) bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek (és szívből ujjongok); hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Zsolt. 13,6)

Bizony: „Világosság támad fel (fényözön árad) az igazra, és az egyenes (a tiszta) szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11)

És hogy miért kéri ezt Dávid: „Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orcáját rajtunk. Szela. Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.” (Zsolt. 67,2-3)

„Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk. Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk! Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt. 80,4.7-8.19-20)

„Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.” (Zsolt. 44,2-5)

„Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.” (Zsolt. 89,15-19)

Pál apostolon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mit kért valójában Dávid Istentől: „Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon (fel), ő gyújtott világosságot a mi szívünkben (a bensőnkben) az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett (hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán)” (2 Kor. 4,6)

Mert: „… Krisztus, … az Isten képe” (2 Kor. 4,4) Mert: „Ő a láthatatlan Isten képe … ” (Kol. 1,15)
„Aki az ő dicsőségének visszatükröződése (Ő Isten dicsőségének a kisugárzása), és az ő valóságának (és lényének) képmása, aki hatalma szavával fenntartja (és hordozza) a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)

,,Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájuk és boruk. [te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább mintha, bőségben volna (bőven teremne) bor és búza (olajuk gyümölcsével lettek ők gazdagok)],, Zsolt. 4,8

És hogy mi adja ezt a nagy örömöt, arról így tesz megvallást Dávid az Úr előtt: „Úgy örülök beszédednek (logion: kijelentés, kinyilatkoztatás), mint aki nagy zsákmányra talál” (Zsolt. 119,162)

A kijelentés pedig így hangzik: „Te megsokasítod (megszaporítod) e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted (színed előtt) az aratók örömével, és (ahogyan) vigadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak” (Ésa. 9,3)

 „Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással (és örömkiáltás volt nyelvünkön). Akkor így szóltak a pogányok (a népek): Hatalmasan cselekedett (hatalmas dolgot tett) ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett (hatalmas dolgot tett) velünk az Úr, azért örvendezünk” (Zsolt. 126,2-3)

,, Békességben fekszem le és legott [békében] elaluszom; [és megnyugszom] mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. [mert csak te adod meg, hogy biztonságban élhessek; mert te, Uram, különösen megerősítettél a reménységben engem],, Zsolt. 4,9

Dávid megvallása a nyugodt, békés alvás titkáról: „Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt. 3,6)

 „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.” (Zsolt. 27,3) „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6)

Minket is így bátorít Isten igéje: „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. ,,(Péld. 3,24-26)

 „Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. Ha heversz, senki sem riaszt föl…” (Jób. 11,13.18-19)

Mert az Úr: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és páncél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,4-5)

ÁMEN!!