Pál levele az efezusiakhoz 5:1-2
„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” 55 éve hangzott el ez a legendás mondat Neil Armstrong szájából, miután első emberként a Holdra lépett.
1969. július 20-án, az Egyesült Államok keleti parti időzónája szerint 16 óra 18 perckor érkezett meg az Eagle holdkomp az Apollo–11 két űrhajósával, Neil Armstronggal és Edwin E. Aldrinnal a Hold felszínére, akik később holdsétát is tettek, kőzet- és pormintát gyűjtöttek.
Minden folyamat, esemény, vagy akár világrengető csoda kis lépésekből áll, a holdraszállás is.
Sok-sok ember egymásra épülő, összehangolt munkája, fejlesztések, felkészülések, és maga a küldetés végrehajtása millió és millió egymást követő lépés.
Némelyikük elhanyagolhatóan kicsinek tűnik, de ha kivennénk a folyamatból, lehetséges, hogy az egész kártyavárként omlana össze.
Így van ez a megváltással is. Persze, Krisztus inkarnációja felfoghatatlan csoda, de ha csak kívülről nézed, Betlehemben megszületni, Názáretben felnőtté válni nem valami kimagasló dolog.
Jézus családja egy volt a sok kétkezi munkáscsalád közül, akik küzdöttek a mindennapi betevőért.
Nem József volt az egyetlen ács, aki fiának átadta a stafétát, és nem Jézus volt kora egyetlen rabbija.
Sőt, nem is ő volt az egyetlen, akivel kapcsolatban az emberek szívében feléledt a remény, hogy hátha...
Bár aki találkozott vele igazán és hitt benne, valószínűleg másként gondolkodott erről.
Jézus tette egyik lépést a másik után, szeretett, és szeretetből vitt véghez mindent.
Lehajolt a szenvedőhöz, felemelte az összetörtet, megélte köztünk, milyen is Isten valójában.
Embereket hívott el tanítványoknak, hogy egy nap átadhassa ő is a stafétát.
Tette egyik lépést a másik után értünk, a megváltásunkért a valaha történt legnagyobb csodáig, a Golgotáig, majd az üres síron át az Olajfák hegyéig, ahol felemelkedett a mennybe barátai szeme láttára.
Most téged hív, hogy kövesd őt, és legyél részese valami hatalmas, különleges tervnek, a helyreállításnak! Tanulj Tőle szeretni, elfogadni, nyitottnak lenni, a másik felé fordulni, hallgatni,
ha kell, beszélni, megosztani másokkal a történetedet. Embernek lenni.
És tudd, kis lépéseid beépülnek valami sokkal nagyobb, és fontosabb folyamatba.
Van, amikor könnyen, van, amikor piszkosul nehezen megy, szinte lehetetlennek tűnik egyik lábadat a másik után tenni, de nem vagy egyedül, Ő ott megy melletted.
Most még tükör által homályosan látod, de a végén, Isten országában belenézhetsz a szemébe, és a célból visszatekintve értelmet nyerhet az is, ami most még kilátástalannak tűnik.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” 55 éve hangzott el ez a legendás mondat Neil Armstrong szájából, miután első emberként a Holdra lépett.
1969. július 20-án, az Egyesült Államok keleti parti időzónája szerint 16 óra 18 perckor érkezett meg az Eagle holdkomp az Apollo–11 két űrhajósával, Neil Armstronggal és Edwin E. Aldrinnal a Hold felszínére, akik később holdsétát is tettek, kőzet- és pormintát gyűjtöttek.
Minden folyamat, esemény, vagy akár világrengető csoda kis lépésekből áll, a holdraszállás is.
Sok-sok ember egymásra épülő, összehangolt munkája, fejlesztések, felkészülések, és maga a küldetés végrehajtása millió és millió egymást követő lépés.
Némelyikük elhanyagolhatóan kicsinek tűnik, de ha kivennénk a folyamatból, lehetséges, hogy az egész kártyavárként omlana össze.
Így van ez a megváltással is. Persze, Krisztus inkarnációja felfoghatatlan csoda, de ha csak kívülről nézed, Betlehemben megszületni, Názáretben felnőtté válni nem valami kimagasló dolog.
Jézus családja egy volt a sok kétkezi munkáscsalád közül, akik küzdöttek a mindennapi betevőért.
Nem József volt az egyetlen ács, aki fiának átadta a stafétát, és nem Jézus volt kora egyetlen rabbija.
Sőt, nem is ő volt az egyetlen, akivel kapcsolatban az emberek szívében feléledt a remény, hogy hátha...
Bár aki találkozott vele igazán és hitt benne, valószínűleg másként gondolkodott erről.
Jézus tette egyik lépést a másik után, szeretett, és szeretetből vitt véghez mindent.
Lehajolt a szenvedőhöz, felemelte az összetörtet, megélte köztünk, milyen is Isten valójában.
Embereket hívott el tanítványoknak, hogy egy nap átadhassa ő is a stafétát.
Tette egyik lépést a másik után értünk, a megváltásunkért a valaha történt legnagyobb csodáig, a Golgotáig, majd az üres síron át az Olajfák hegyéig, ahol felemelkedett a mennybe barátai szeme láttára.
Most téged hív, hogy kövesd őt, és legyél részese valami hatalmas, különleges tervnek, a helyreállításnak! Tanulj Tőle szeretni, elfogadni, nyitottnak lenni, a másik felé fordulni, hallgatni,
ha kell, beszélni, megosztani másokkal a történetedet. Embernek lenni.
És tudd, kis lépéseid beépülnek valami sokkal nagyobb, és fontosabb folyamatba.
Van, amikor könnyen, van, amikor piszkosul nehezen megy, szinte lehetetlennek tűnik egyik lábadat a másik után tenni, de nem vagy egyedül, Ő ott megy melletted.
Most még tükör által homályosan látod, de a végén, Isten országában belenézhetsz a szemébe, és a célból visszatekintve értelmet nyerhet az is, ami most még kilátástalannak tűnik.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése