Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.
Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.,, Rómabeliekhez írt levél 14. fejezet 7-8. vers
Egy ismerősöm mesélte, hogy éppen nyaralás előtt elromlott az autójuk, ám, felesége szülei segítettek nekik, kölcsönadták az övükét, szóval kénytelen-kelletlen, apósa autójával indultak útnak.
Képzelheted – ecsetelte részletesen – mennyire vigyáztam rá.
Képzelheted – ecsetelte részletesen – mennyire vigyáztam rá.
Mindenhol a megengedett sebességnél kevesebbel mentem. Minden szabályt betartottam.
Ha a gyerekeknek enni, inni kellett inkább megálltam és kint ettek, ittak.
Ha valahol megálltunk, kétszer is megnéztem, hogy biztonságos-e a környék, hogy jól bezártam-e az ajtókat, és nehogy a közelben legyen egy fa, vagy egy romos épület, nehogy akár egy falevél is ráhulljon. Az pedig természetes volt, hogy a legjobb üzemanyagot tankoltam bele és tele tankkal, lemosva és kitakarítva adtam vissza az apósnak.
Kölcsön autó, kölcsön fűnyíró, kölcsön telefon, kölcsön akármi…
Kölcsön autó, kölcsön fűnyíró, kölcsön telefon, kölcsön akármi…
Gondolkodtál már azon, hogy miért van az, hogy a kölcsönkapott dolgokra jobban vigyázunk, mint a sajátunkra?
A szeretteinknek ezerszer elmondjuk: ’Tessék reggelizni, fogat mosni!’, ’Sapka, sál, kesztyű!’, ’Alaposan nézz körül, mielőtt átmész az úttesten!’, ’Óvatosan vezess!’ ’Vigyázz magadra!’, közben magunkkal mit sem törődünk.
Pedig, ahogy az apostol írja, mi sem a magunkéi, hanem „az Úréi vagyunk.” „áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi” (1Kor.6:20)
Azaz, ha elfogadom azt, hogy Isten megváltott, hogy Jézus az Ő drága vérén megvásárolta az életemet, akkor az ismerősömhöz hasonlóan én is a legnagyobb tisztelettel és odafigyeléssel szeretnék bánni, a Mennyei Atya által rám bízott lelkemmel, testemmel, időmmel, erőmmel, lakásommal, autómmal, környezetemmel…
Mivel a lelkem az Úré, ezért vigyázok arra, hogy milyen hatásoknak teszem ki, hogy mit nézek, hogy mit olvasok, hogy mit hallgatok. Mivel a testem a Szentlélek temploma, ezért olyan tápanyaggal töltöm meg, akkor és annyit és olyat dolgozok, vagy pihenek, amit a Biblia előír.
Uram! Köszönöm, hogy hozzád tartozhatok! Köszönöm, hogy a Tiéd vagyok!
(Tóth Szilárd)
A szeretteinknek ezerszer elmondjuk: ’Tessék reggelizni, fogat mosni!’, ’Sapka, sál, kesztyű!’, ’Alaposan nézz körül, mielőtt átmész az úttesten!’, ’Óvatosan vezess!’ ’Vigyázz magadra!’, közben magunkkal mit sem törődünk.
Pedig, ahogy az apostol írja, mi sem a magunkéi, hanem „az Úréi vagyunk.” „áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi” (1Kor.6:20)
Azaz, ha elfogadom azt, hogy Isten megváltott, hogy Jézus az Ő drága vérén megvásárolta az életemet, akkor az ismerősömhöz hasonlóan én is a legnagyobb tisztelettel és odafigyeléssel szeretnék bánni, a Mennyei Atya által rám bízott lelkemmel, testemmel, időmmel, erőmmel, lakásommal, autómmal, környezetemmel…
Mivel a lelkem az Úré, ezért vigyázok arra, hogy milyen hatásoknak teszem ki, hogy mit nézek, hogy mit olvasok, hogy mit hallgatok. Mivel a testem a Szentlélek temploma, ezért olyan tápanyaggal töltöm meg, akkor és annyit és olyat dolgozok, vagy pihenek, amit a Biblia előír.
Uram! Köszönöm, hogy hozzád tartozhatok! Köszönöm, hogy a Tiéd vagyok!
(Tóth Szilárd)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése