Apja fia🌹

,,💞Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.,, Máté 5:44-45

Még egy évszázaddal ezelőtt sem volt ritka, ami Jézus korában teljesen általános volt, hogy a gyermekek a szüleiktől tanulták meg a mindennapi élet fogásait. Ez így volt természetes, hiszen együtt éltek, együtt végezték a teendőiket. Az ő közösségük nem virtuális volt, mint sokszor a mai családokban... 

A lányok az anyjuktól, nagyanyjuktól tanulták meg a főzés, a takarítás, a gyermekek és a házi kert gondozásának tudományát; a fiúk pedig az apjuktól, nagyapjuktól a mesterséget, az állatok gondozását, a szántóföld művelését. Ezért abban az időben sokkal inkább igaz volt, mint ma, hogy a lányok hasonlítottak az anyjukra, a fiúk meg az apjukra, hiszen majdnem mindent tőlük tanultak meg.

De azért ma is gyakran hallani, nem mindig dicsérő hangsúllyal: „Tisztára olyan, mint az apja (mint az anyja)!" Mert hasonlóan viselkedik: szerteszét hagyja a holmiját, vagy órákat tölt a fürdőszobában...

Ha mennyei Atyánkra gondolunk, miről ismerhetjük fel azokat, akik az ő fiai (leányai)? 

Ugyanarról, mint a földi családokban: tőle tanulják a mindennapi élet fogásait, a viselkedést, a másokhoz való viszonyulást, és így tovább. Ezért ahogy a gyerekek egyre jobban hasonlítanak ezekben a dolgokban a szüleikhez (vagy virtuális kapcsolat esetén más, szerintük követendő példaképekhez), Isten gyermekei is őhozzá. 

Ahogy halad előre az idő, egyre inkább úgy viszonyulnak a különböző élethelyzetekhez, és személyekhez, mint ő. És ha vele járnak, idővel elérik azt a szintet is, amit maga Jézus nevezett meg, és amire sokan úgy tekintenek, mint lehetetlenre: szeretni tudják ellenségeiket, imádkozni (és jóindulatúan tenni) tudnak azokért, akik bántják őket.

Te mióta vagy Isten gyermeke? Akik ismernek, azt mondják rád: „Atyja fia (lánya)?”

(Simon Csaba)