Hívőkkel is megesik🌹

,,💞Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!,, Ézsaiás könyve 41:13

Nemrég egy ifialkalmon a fiataljaimat megkértem, szedjenek össze minél több sztereotípiát arról, hogy egy keresztény mi nem lehet, mit nem csinálhat. 

Milyen „nemszabadok”-at hallottak már ők akár úgy, hogy ezt pont nekik címezték? 

Hadd idézzek most néhány sort ebből a gyűjteményből!

„Egy keresztény nem aggodalmaskodik. Egy keresztény nem érzi magát rosszul. 

Egy keresztény nem fél. Egy keresztény nem érezheti magát elveszve. 

Egy keresztény nem bizonytalan. Egy keresztény nem kérdezi, hogy miért. 

Egy kereszténynek nincsenek kérdései."

Ahogy hallgattam őket, és jegyzeteltem (hidd el, a lista ennél sokkal hosszabb), újból és újból belém hasított a fájdalom, hogy ezek mögött a mondatok mögött egytől egyig történetek, sebek húzódnak meg.

Mikor rántjuk le végre a rózsaszín leplet a hívő életről, és fogadjuk el, hogy emberek vagyunk mindannyian? Mikor lépünk ki az ítélkező farizeus szerepéből, és mikor adjuk meg egymásnak azt a szabad akaratot, gondolkozási lehetőséget, amit Isten már régen megadott nekünk?

A Mindenható a fenti alapigében bátorítja népét, és a mi olvasatunkban minket is. 

Nem azért kéri – nem tiltja, kéri! –, hogy ne féljünk, mert akkor szégyent hozunk a nevére, hanem azért, mert ott lesz velünk. 

Akár félünk, akár nem, ő kitart mellettünk, és segítséget nyújt a bajban. 

Erősen fogja jobbunkat, és végigmegy velünk minden krízisen, megpróbáltatáson. 

Ott van mindezekben a maga nyugodtságával, megértésével, elfogadásával, türelmével, és azzal a biztonságot nyújtó jelenlétével, hogy mi egy csapat vagyunk.

Egy keresztény is szokott félni. Keresztényként is megtörténhet veled, hogy pánikrohamot kapsz. Keresztényként is lehet szükséged professzionális segítségre. 

Isten szemében te ekkor is és mindig ugyanolyan értékes maradsz számára.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)