„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!”
(Lukács evangéliuma 21,36)
Gondolj arra, hogy Jézus gyakran imádkozott: a Szentlélek ihletése tartotta fenn az életét. Gondolataid olyanok legyenek, hogy ne szégyenülj meg, amikor majd szembe kell nézned a mennyei feljegyzésekkel Isten ama nagy napján.
A menny nincs bezárva az igazak imája előtt. Illés hozzánk hasonló természetű ember volt, Isten mégis meghallgatta, és a legkézzelfoghatóbb módon felelt a kérésére. Magunkban kell keresnünk az okát, ha hiányzik belőlünk Isten ereje. Ha feltárnák a belső életét azoknak, akik Krisztus követőinek vallják magukat, sokan nem állítanák magukat kereszténynek. Nem növekedhetünk a kegyelemben, ha csak időnként mondunk el egy elsietett imát, de nem tartunk fenn valódi kapcsolatot Istennel.
Ha előre akarunk haladni a menny felé vezető úton, nem hanyagolhatjuk el az imát. Amikor először hirdettük az igazság üzenetét, milyen sokat imádkoztunk! Milyen gyakran hangzott fel a közbenjárás esdeklő szava a szobában, csűrben, gyümölcsösben vagy ligetben! Gyakran órákat töltöttünk el komoly imában, ketten-hárman, és igényt tartottunk Isten ígéreteire. Sokszor hallatszott sírás, majd a hálaadás szava és Istent dicsérő ének. Most közelebb van hozzánk az Úr napja, mint amikor hívőkké lettünk, ezért most komolyabbnak és lelkesebbnek kell lennünk, mint azokban a korai napokban. Most nagyobb veszedelmek fenyegetnek bennünket, mint akkor. Az emberek szíve még inkább megkeményedett. Most különösen szükségünk van arra, hogy áthasson bennünket Isten Lelke, ezért ne nyugodjunk addig, amíg el nem nyertük. (Counsels to Teachers, Parents, and Students, 161–162. o.) {ML 17.4}
Ápold a Megváltóval folytatott beszélgetés szokását! (…) Emeld fel szívedet állandóan segítségért csendes imában, és kérj világosságot, erőt és ismeretet. Legyen minden lélegzeted imádság! (Ministry of Healing, 511. o.) {ML 17.5}
Ha előre akarunk haladni a menny felé vezető úton, nem hanyagolhatjuk el az imát. Amikor először hirdettük az igazság üzenetét, milyen sokat imádkoztunk! Milyen gyakran hangzott fel a közbenjárás esdeklő szava a szobában, csűrben, gyümölcsösben vagy ligetben! Gyakran órákat töltöttünk el komoly imában, ketten-hárman, és igényt tartottunk Isten ígéreteire. Sokszor hallatszott sírás, majd a hálaadás szava és Istent dicsérő ének. Most közelebb van hozzánk az Úr napja, mint amikor hívőkké lettünk, ezért most komolyabbnak és lelkesebbnek kell lennünk, mint azokban a korai napokban. Most nagyobb veszedelmek fenyegetnek bennünket, mint akkor. Az emberek szíve még inkább megkeményedett. Most különösen szükségünk van arra, hogy áthasson bennünket Isten Lelke, ezért ne nyugodjunk addig, amíg el nem nyertük. (Counsels to Teachers, Parents, and Students, 161–162. o.) {ML 17.4}
Ápold a Megváltóval folytatott beszélgetés szokását! (…) Emeld fel szívedet állandóan segítségért csendes imában, és kérj világosságot, erőt és ismeretet. Legyen minden lélegzeted imádság! (Ministry of Healing, 511. o.) {ML 17.5}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése