Reggeli gyöngyszemek:A vak Bartimeus hite jutalmat nyert

„Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak!” (Mk 10:51)

A szív csak akkor szegődik a rajta segíteni tudó Isten nyomába, amikor már a bűnös érzi, hogy Megváltóra van szüksége. Amikor Jézus az emberek között járt, a betegek voltak azok, akiknek szükségük volt orvosra. A szegények, a szenvedők és a megfáradtak követték Őt, hogy részesüljenek abban a segítségben és vigasztalásban, melyet másutt fel nem lelhettek. A vak Bartimeus az út szélén várakozik; régóta várja a Krisztussal való találkozást.

Látó emberek tömegei vonulnak fel és alá, de nem vágyakoznak arra, hogy meglássák Krisztust. A hit egyetlen pillantása is megérintené Jézus szerető szívét, és kegyelmének áldásait árasztaná rájuk; ám ők nincsenek tudatában betegségüknek és lelki szegénységüknek, és nem érzik, hogy szükségük lenne Krisztusra. Nem úgy a szegény, vak ember. Számára az egyetlen remény Jézus. Amint vár és figyel, hallja a közeledő léptek zaját és izgatottan érdeklődik: Mi ez a zaj? A járókelők azt válaszolják, hogy a Názáreti Jézus közeledik. Bartimeus égő vágyakozással kiáltja: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Az emberek próbálják elhallgattatni, de ő annál erősebben kiáltozik: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” A könyörgés meghallgatásra talál. Kitartó hite megjutalmaztatik. Nem csak fizikai látását nyeri vissza, de lelki szemei is megnyittatnak. 

Krisztusban meglátja Szabadítóját, és az Igazság Napjának fénye lelkébe ragyog. Mindazok, akik a vak Bartimeushoz hasonlóan érzik, hogy Krisztusra van szükségük, és akik oly buzgók és eltökéltek, mint ő volt, megkapják az áldásokat, mely után sóvárognak.

A szenvedők, akik Krisztusra, mint megsegítőjükre tekintettek, az isteni tökéletesség és szentség szépségébe öltöztek, mely Krisztus jelleméről sugárzott rájuk.

Akik hit által befogadják Krisztust, azok hatalmat is kapnak, hogy Isten fiaivá legyenek.