Reggeli gyöngyszemek: Krisztus teljesen Isten hatalmától függött

GYERMEKNEVELÉS

„Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.” (Jn 5:19)

Jézus a tökéletes példakép, a gyermekeknek és fiataloknak pedig az a kötelessége és kiváltsága, hogy követhetik e példaképet. Minden gyermek gondoljon arra, hogy a gyermek Jézus emberi természetet vett magára, bűn testének hasonlatosságában élt, és megkísértetett Sátántól, amint minden gyermek megkísértetik.

Képes volt ellenállni Sátán kísértésének, mert mennyei Atyja isteni hatalmától függött, alárendelte magát akaratának és engedelmeskedett minden parancsolatának. Megtartotta Atyja rendeléseit, parancsolatait és törvényeit. Állandóan Isten tanácsát kereste és engedelmeskedett akaratának.

Minden gyermek kötelessége és kiváltsága Jézus lábnyomába lépni…Az Úr Jézusnak örömet okoz, ha a gyermekek hozzá folyamodnak minden lelki áldásért és a Megváltóhoz viszik küzdelmeiket, megpróbáltatásaikat; Ő tudja, hogyan segítsen a gyermekeken és fiatalokon, mivel maga is gyermek volt és alá volt vetve mindazon megpróbáltatásoknak, csalódásoknak és küzdelmeknek, melyeknek a gyermekek alá vannak vetve. 

Isten ígéretei ugyanolyan mértékben vonatkoznak a gyermekekre és fiatalokra, mint amennyire az érett korúakra. Amikor Isten valamilyen ígéretet ad, a gyermekek és fiatalok foglalják azt könyörgésükbe és kérjék az Úrtól, hogy tegye mindezeket az ígéreteket élő tapasztalattá számukra, ahogyan egyszülött Fia, Jézus számára is tette, amikor emberi szükségleteiben Istenre tekintett és kérte tőle mindazt, amire szüksége volt. 

Minden áldás, melyben az Atya a felnőtt korúakat részesíti, Jézus Krisztus által elérhető minden gyermek és fiatal számára is. (The Youth’s Instructor, August 23, 1894.)

Alávetette magát a szülői tekintélynek

„Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.”(Lk 2:51)

Jézus az Örökkévalónak ajánlotta fel fiúságát…A templomban történt első látogatása új érzéseket ébresztett. A földi kötelezettségeket erre az időre félretette; azonban isteni küldetése és Istennel való egysége tudatában nem utasította el szülei tekintélyét. Kérésükre engedelmes fiúként visszafordult velük és segítségükre volt dolgos életükben. Szívébe rejtette jövőbeni küldetésének titkát, alázatosan várva az időt, hogy nyilvános szolgálata megkezdődjék, mielőtt, bejelentené a világnak, hogy ő a Messiás. Annak felismerése után, hogy ő Isten Fia, még tizennyolc évig alávetette magát a szülői tekintélynek és az egyszerű galileai ácsmunkás hétköznapi életét élte…Harminc éven keresztül úgy élt, hogy elismerte és elfogadta a szülői vezetést…

Még keresztény szülők gyermekeinél is általános dolog, hogy tizenkét éves korukat megelőzően úgy érzik, követhetik saját kívánságaikat. A szülők pedig készségesen elfogadják, hogy gyermekeik vezessék őket, ahelyett, hogy ők irányítanák gyermekeiket…Ennélfogva sok fiatal úgy nő fel, hogy szokásává válik az önzés és a henyélés. Hiúk, büszkék és önfejűek.

Amikor Krisztus türelmes önmegtagadására, minden népszerűséget elutasító egyszerűségére és a mindennapi munkára való alázatos odaszentelődésére tekintünk, láthatjuk, milyen szépséges fény övezte életét. Milyen világosan mutatja élete azt az ösvényt, melyen a gyermekeknek és fiataloknak járniuk kell! …Jézus nem kevésbé volt Isten Fia szerény otthonában és szüleinek való engedelmességében, mint amikor Isten kijelentette örök trónjáról: „Ez az én szeretett Fiam.”

Krisztus élete mindörökre áldást biztosít az olyan életre, mely a szülői tekintélynek való örömteli engedelmességben és szorgos fizikai, szellemi munkával telik. 

(The Youth’s Instructor, September, 1873.)