„💞
Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”Pál levele a filippiekhez 3:13-14
Vannak sportok, amiket kimondottan nem szeretek. Ilyen a futás, úgyhogy nem fogok arról írni, mekkora időveszteséggel jár egy versenyen, ha a sportoló futás közben hátratekint.
Ezt még nem tapasztaltam meg, és ha rajtam múlik, nem is fogom. De biciklizni szeretek.
Van egy kedvenc útvonalam, ahol a kerékpárút a folyóparton kanyarog kilométereken keresztül, tekerés közben hallgathatom a madarak énekét, érezhetem a víz illatát, és kellőképpen kiszellőztethetem a fejemet.
Néha egyik-másik utódom is elkísér, ilyenkor azért nem olyan nyugodt a tekerés, a számból pedig a következő mondatok hangzanak el a leggyakrabban: A szélén menj! Ne kacsázz! Előre nézz!
Futásnál nem tapasztaltam meg, mit jelent egy-egy hátrafelé nézés, de a biciklizésnél annál jobban.
Az illető elfordítja a fejét jobbra, vagy balra (tényleg gyönyörű a táj mindkét irányba) egészen hátra, a kormányt tartó keze pedig követi a mozdulatot, és már át is ment a velünk szemben haladók sávjába, vagy épp letért az útról a bokrok közé.
A mindennapi életünket élve sem mindig kifizetődő hátrafelé tekinteni, gondolok itt arra, ha valaki folyamatosan a múlton rágódik. A mai igében Isten arra hív minket, hogy tanuljunk meg helyesen felejteni. Nem, nem kell mindent kidobni a kukába, ami a múltban velünk történt.
Megvan az ideje annak, hogy ezeken átrágjuk magunkat, gondolkozzunk rajtuk, feldolgozzuk őket, hálát adjunk értük, tapasztalatot, akár erőt merítsünk belőlük, és eltegyük a megfelelő helyre, ami nem előttünk van.
Az Ószövetségben József (Jákób fia, az „álomlátó”, akit eladtak a testvérei rabszolgának, de végül Egyiptom kormányzója lett) a Manassé nevet adta elsőszülött fiának, ami azt jelenti: „aki elfelejteti” (Bibliai nevek és fogalmak).
„Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát.” (1Mózes 41:51)
József szörnyű dolgokat élt meg, de eljutott oda Isten vezetésével, hogy nem a harag és keserűség, hanem az Úr tetteinek szemszögéből tudta nézni múltjának eseményeit.
Akárhányszor ránézett idősebbik fiára, akárhányszor nevén szólította őt, hálát adhatott Isten jóságáért. Nem itta meg a memória-szérumot, ami törölt volna minden múltbéli fájdalmat, hanem szembenézett velük, és a helyén kezelte őket. Isten tettei felől szemlélte a múltat.
A múltat, ami hozzá tartozott, ami része volt az életének, a jó tapasztalatok ugyanúgy, mint a rosszak.
Része az identitásának, de már nem béklyóként, nem visszahúzó erőként hatott rá, hanem az Istennel való minél szorosabb kapcsolatra késztette. Úgy tudta a háta mögé tenni mindazt, ami történt, hogy többé már nem volt hatalmuk felette.
Ma, 2023. első napján nem kell elsietned a dolgokat. Lehet, hogy valamire még nem vagy kész,
Isten ad időt neked a feldolgozásra.
Nem kell a szőnyeg alá söpörni mindazt, ami az elmúlt évben történt, és műmosollyal nekivágni a következőnek.
Ő ma hív téged, hogy dolgozd fel vele a múltat, hogy végre egészségesen magad mögött tudd hagyni, és nézhess igazán előre, a célra, Isten országára!
Legyen áldott új éved!
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
.jpg)
