Az evés és ivás, a ruházat és a lakás
mind-mind fontosak. Ezért van az, hogy az Úr igenis el akar minket látni
mindezekkel, ha mi Őreá hallgatunk, és nem vagyunk restek.
A fenti igéhez tartozó részben arról olvashatunk, hogy az emberek az étkezéssel kapcsolatban is törvényeket szabtak: ezt meg lehet enni, azt nem. A Biblia azonban azt mondja: Minden, amit Isten teremtett, jó, és hálaadással éljünk ezekkel. Ha viszont valakinek erőtlen a lelkiismerete, akkor inkább ne egye meg ezeket az ételeket.
A másik dolog: Ne ítélj meg másokat. Ha egyeseknek szabadságuk van arra, hogy egyenek és igyanak, hagyd rájuk. Isten az Ítélőbíró, nem te. Ne rombold le Isten munkáját bármely étel miatt. Ne zavard meg az Isten-adta békességet apróságok miatti veszekedéssel! Merthogy ezek – az evés, ivás, élvezetek, ruházkodás, lakás, stb. – csupán apróságok, melyekkel most még élünk, aztán nincsenek többé. De Isten Királysága, az igazság, béke és öröm – soha el nem múlnak! Minden másnál többet érnek. Mert ugyan lehet-e igazságunk és békességünk evés által? Ki tudjuk-e böjtölni azt, hogy örömünk legyen?
Mikor éhes vagyok, és elmegyek a boltba, sokszor annyi mindent meglátok, amit oly szívesen megvennék! Olyan dolgokat, amikre feltétlenül szükségem lenne! …Nem nehéz rájönni: a mohóság utat tört magának – megélhetési fenyegetettségnek álcázva magát.
Egyszer meghívtak egy kerti grillezésre. De aznap reggel igen siettem, és ezért csak kevés kenyeret és kolbászt vittem magammal. A többiek ott dőzsöltek: ínycsiklandó salátákat és jól megrakott saslikokat ettek – én pedig rágcsáltam a száraz kenyérkémet. S hogy mi kezdett el szétterjedni a szívemben? Természetesen az irigység – ami az igazság utáni éhségnek álcázta magát!
Mindaddig, míg az irigység, vagy a mohóság, jól álcázva magát, de ott rejlik bennünk, és irányít minket – még akkor is, ha csak néha nyilvánul meg –, nem vagyunk teljesen az Isten Királyságában, ami pedig telve van az Ő igazságával, békéjével és örömével. Csak ha már valóban felette állunk e dolgoknak, akkor tud az Úr békessége szétáradni szívünkben.
Erősen ragaszkodjunk hát az Úrhoz, és higgyünk Benne az ellátásunkat illetően is. Ha sokat ad az Úr, hálás vagyok érte; ha keveset, akkor is hálát adok Neki. Nem fogom többé magamat összehasonlítani másokkal. Elégedett leszek azzal, amit Ő ad.
Mindaddig, amíg Isten Szelleme vezet, minden irigység és mohóság elhallgat bennem. Isten Szelleme elhozza a szívembe az igazságot, békét és örömet. Igen, ez kell nekem! Az élet-utamat úgy fogom járni, hogy Jézustól függjek, és az Ő Szelleme uralkodjon szívemben. Vidám és bizakodó, és mindenért hálás leszek, és leteszem terheimet. Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te nagyon jól gondoskodsz rólam!
A fenti igéhez tartozó részben arról olvashatunk, hogy az emberek az étkezéssel kapcsolatban is törvényeket szabtak: ezt meg lehet enni, azt nem. A Biblia azonban azt mondja: Minden, amit Isten teremtett, jó, és hálaadással éljünk ezekkel. Ha viszont valakinek erőtlen a lelkiismerete, akkor inkább ne egye meg ezeket az ételeket.
A másik dolog: Ne ítélj meg másokat. Ha egyeseknek szabadságuk van arra, hogy egyenek és igyanak, hagyd rájuk. Isten az Ítélőbíró, nem te. Ne rombold le Isten munkáját bármely étel miatt. Ne zavard meg az Isten-adta békességet apróságok miatti veszekedéssel! Merthogy ezek – az evés, ivás, élvezetek, ruházkodás, lakás, stb. – csupán apróságok, melyekkel most még élünk, aztán nincsenek többé. De Isten Királysága, az igazság, béke és öröm – soha el nem múlnak! Minden másnál többet érnek. Mert ugyan lehet-e igazságunk és békességünk evés által? Ki tudjuk-e böjtölni azt, hogy örömünk legyen?
Mikor éhes vagyok, és elmegyek a boltba, sokszor annyi mindent meglátok, amit oly szívesen megvennék! Olyan dolgokat, amikre feltétlenül szükségem lenne! …Nem nehéz rájönni: a mohóság utat tört magának – megélhetési fenyegetettségnek álcázva magát.
Egyszer meghívtak egy kerti grillezésre. De aznap reggel igen siettem, és ezért csak kevés kenyeret és kolbászt vittem magammal. A többiek ott dőzsöltek: ínycsiklandó salátákat és jól megrakott saslikokat ettek – én pedig rágcsáltam a száraz kenyérkémet. S hogy mi kezdett el szétterjedni a szívemben? Természetesen az irigység – ami az igazság utáni éhségnek álcázta magát!
Mindaddig, míg az irigység, vagy a mohóság, jól álcázva magát, de ott rejlik bennünk, és irányít minket – még akkor is, ha csak néha nyilvánul meg –, nem vagyunk teljesen az Isten Királyságában, ami pedig telve van az Ő igazságával, békéjével és örömével. Csak ha már valóban felette állunk e dolgoknak, akkor tud az Úr békessége szétáradni szívünkben.
Erősen ragaszkodjunk hát az Úrhoz, és higgyünk Benne az ellátásunkat illetően is. Ha sokat ad az Úr, hálás vagyok érte; ha keveset, akkor is hálát adok Neki. Nem fogom többé magamat összehasonlítani másokkal. Elégedett leszek azzal, amit Ő ad.
Mindaddig, amíg Isten Szelleme vezet, minden irigység és mohóság elhallgat bennem. Isten Szelleme elhozza a szívembe az igazságot, békét és örömet. Igen, ez kell nekem! Az élet-utamat úgy fogom járni, hogy Jézustól függjek, és az Ő Szelleme uralkodjon szívemben. Vidám és bizakodó, és mindenért hálás leszek, és leteszem terheimet. Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te nagyon jól gondoskodsz rólam!
Köszönöm, mennyei Atyám, hogy olyan
jól gondot viselsz reám! Benned hiszek és bízom, hogy Te minden
szükséges dologgal ellátsz, és ezért hálát adok Neked. Nem engedem, hogy
az irigység és mohóság irányítson, és megzavarja a békességemet!
Kérlek, Uram, segíts nekem ebben!
Bibliaolvasási részek: Kolossé 4, 2–18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése