"...maradjatok meg az én szeretetemben!.." (János 15/9)
Ha olyan nagy szükségünk van arra, hogy IStennel mély és állandó kapcsolatunk legyen akkor miért nem keressük? Az egyik ok az, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy ISten emlékszik minden rosszra, amit valaha is tettünk, és kész elítélni minket azért, amit éppen most teszünk.Pedig ez nem így van. Gondolj csak bele, hogy milyen tulajdonságai vannak egy jó barátnak: elfogad olyannak,amilyen vagy, van ideje számodra, minden találkozás után jobban érzed magad. Isten pontosan azt kínálja neked ma, amit egy barátban is értékelsz: szeretne veled lenni, sokkal inkább ,mint amennyire te Ővele. "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket, maradjatok meg az én szeretetemben." HA valóban megmaradunk az Ő szeretetében, akkor örömmel telten fogunk távozni, olyannyira, hogy minden nap visszarohanunk majd Hozzá.
A megmaradni szó azt jelenti, "otthon lenni" ISten szeretetében, biztosan tudni, hogy családtagként elfogadnak ISten " jó nevű" családjában. Tudod, hogy itt békességet találsz, az Ő jelenléte táplál és gondoz. Ez egy olyan hely, ahol érzed, hogy oltalmaznak, és tudod, hogy az egész világon ez számodra a legbiztonságosabb hely. Ez a megmaradás a legfontosabb kapcsolat életedben. A megmaradásban keresed IStent, vágysz rá, szomjazol rá, vársz őrá, látod őt, megismered, szereted, meghallod őt, és válaszolsz neki. A megmaradás azt jelenti, hogy egyre több helyet kap ISten a tetteidben, a gondolataidban, és a vágyaidban. Túl gyakran fordul elő az, hogy annyira igyekszünk tenni valamit Istenért, hogy egyszerüen elfelejtjük élvezni társaságát. PEdig úgy teremtett meg téged hogy e nélkül nem vagy teljes egész. Ezért írta Dávid:
"Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád Istenem!" (Zsoltárok 41:2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése