2016. június 16., csütörtök

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Adónia ezt mondta: én fogok uralkodni! Adónia megragadta az oltár szarvait. l.Kir .1,5. 50

-Alfred Christlieb-

Dávid megöregedett, közel volt a halálhoz. Egyik fia, Adónia, mint Absolon is, dicsőségvágyó, büszke fiatalember volt, és atyja trónjára akart kerülni. Először a bűn útján látjuk őt. Egészen titokban hajtja végre sötét tervét. Sereget gyűjt, megnyeri magának Dávid hadvezérét, Joábot és Abjatár papot, nagy áldozati ünnepet rendez és kihirdetteti az országban: Adónia a király! A lázadás híre eljutott Jeruzsálembe. Dávid azonnal ünnepélyesen királlyá koronáztatta fiát, Salamont, végigvezettette Jeruzsálemen és Isten és a király nevében törvényes utódjául rendelte. Amikor Adónia és segítői ezt meghallották, elszállt a bátorságuk. Adónia álma a királyságról úgy szertefoszlott, mint a szappanbuborék; a templomba menekült. Ott állt reszketve a félelemtől, tanácstalanul, elhagyatva barátaitól és követőitől. Mint halálraítélt bűnös megfogta az oltár szarvait - ez volt a bűnösök menedékhelye. Bűnös útjának végéhez ért: figyelmeztetésül mindenkinek, aki saját öndicsőítő tervét követi, aki a zavarosban halászik, apját és Istenét megveti.

De látjuk őt a kegyelem útján is. Könyörög Salamonnak élete megtartásáért, ki így válaszol: 
"Ha jámbor lesz, egy hajszál nem esik le fejéről, de ha gonoszság találtatik benne, meg kell halnia".

Mi, emberek mindnyájan lázadók vagyunk Isten előtt. De van egyetlen utunk a kegyelemre. Ennek elején az Úr Jézus Krisztus keresztje áll.

Mindenki kegyelmet találhat, de úgy, hogy becsületesen és teljesen aláveti magát Istennek. 
Aki titokban megtartja bűnét, végül is meg kell halnia. - Csak az őszinték menekülnek meg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése