Péter először olyan férjekről szólt, akik nem voltak megtért emberek,
amikor feleségük keresztyénné lett (1Pt 3,1). Most azonban sokkal könnyebb
helyzetben vagyunk. Ebben az esetben mind a férj, mind a feleség Isten
ígéreteinek örököse. Mindketten keresztyének. És minthogy "társak a
házasságban", így hívja őket: örököstársak az élet kegyelmében.
"Megértően éljetek együtt feleségetekkel." Lehet, hogy ilyen kíméletlen
háttere volt ezen újdonsült megtértek életének és ez tette szükségessé a
figyelmeztetést. Péter arra gondol, hogy a férjeknek gyengédséget és
megértést kell tanúsítaniuk. Péter maga nős ember volt.
Az örököstársaknak imatársaknak is kell lenniük. Bibliai módon szólva
elképzelhetetlen, hogy két keresztyén, akik házasságban élnek, ne
imádkozzanak együtt. Egyszer-egyszer mégis találkozom idős keresztyén
házaspárral, akik nem tanultak meg együtt imádkozni. És most már túlságosan
kellemetlennek találják, hogy elkezdjék. Pedig meg kell tenniük! Még nincs
túl késő ahhoz, hogy olyan kincseket gyűjtsenek, amelyeket majdnem
elmulasztottak.
Amikor azonban egy házaspár gyengéd, harmonikus kapcsolata hajótörést
szenved, imádságaik "akadályba ütköznek", vagy "meghiúsulnak".
Az apostol említhette volna a házastársi tiszteletlenség többi szomorú
eredményét is. A házastársi bajoknak egy sereg szomorú következménye van,
de csak a legrosszabbat említi: eltorlaszolja a kegyelem szabad áramlását.
Figyeld meg gondosan, hogy mit mond Péter. Nem azt a megjegyzést teszi,
amit oly sokszor hallunk: "Ha nehézségeitek vannak, imádkozzatok együtt".
Ezt mondja: "Ne okozzatok nehézségeket, egyébként nem tudtok együtt
imádkozni."
A Biblia nem úgy tekinti az imádságot, mint ami az emberi lények utolsó
mentsvára, kísérlet, hogy Istennel elvégeztessük azt, amit nem tudunk
megtenni saját erőnkkel. Az imádság egy ajtó, melyen át betér hozzánk Isten
kegyelme. E kegyelem nélkül pedig egyszerűen nincs életünk.
Ezért hát férjek és feleségek, éljetek úgy, hogy mindig tudjatok együtt
imádkozni.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése