2021. december 19., vasárnap

A NEGYEDIK🌟🌲

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”
Ézsaiás könyve 11:1-2


„Lakva ismeri meg az ember a másikat”. Valóban. Mert ez több, mint a hétvégi és ünnepi találkozások, amikor tökéletes frizurával, kipihenten, vasalt ingben társaloghattok egy-két órát. 
Még akkor is, ha nem minden alkalommal jön össze a tökéletes külső, és igen, beüthetnek a rossz napok is.

Mert ebben benne vannak ugyanúgy a vidám, felhőtlen órák, mint azok, amikor semmi nem jön össze, amikor megtörténik az, amire álmodban sem mertél számítani. Amikor nem sikerül egy hullámhosszon lenni, amikor elbeszéltek egymás mellett, és veszekedésbe torkollik a nézetkülönbség, amikor a másik még mindig nem javította meg a csöpögő csapot, ugyanakkor te sem szedted össze a dolgozószobádban maradt tányér- és bögrehegyet.

Ebben benne van az egészség és a lázas, ágyból felkelni sem bíró betegség. 
Azok a napok, amikor rajongsz a munkádért, és amikor legszívesebben a pokolba kívánnád az egészet. Benne vannak a meghitt, tágabb családi pillanatok és a tragédiák is, amikor megéled, hogy ismét egy szék üresen maradt a nagyasztal körül. Benne van a tervezés, a sikerek és az elképesztően nagy kudarcok. Ott van a szilárd, kősziklára épített hit, és a kétségbeesett kételkedés. Minden.

És ezért senki sem fogja úgy ismerni azt a másikat, a Társat, mint te, és téged sem fog nála jobban ismerni senki ezen a Földön.

Pont ezért jött Jézus. Hogy a saját bőrén tapasztalja meg az emberi sorsot, mi pedig megismerhessük Istent. Hogy lásson minket az Emberfia szemével, mi pedig meglássuk Benne a Mindenhatót. 
Hogy végre félretegyük a Kígyó hazugságait, és megtapasztaljuk az Atyát, aki tárt karokkal fut felénk. 
Hogy felfogjuk, Ő tényleg a legjobbat akarja nekünk, és lássuk, meddig bír elmenni a Szeretet. 
Lássuk szenvedni, meghalni és győzni a halál felett. Hogy lássunk: Ilyen az Isten.

Ma elérkeztünk az utolsóhoz, a szeretet gyertyájához. Ahogy lángra kap, és fénybe borítja a sötétséget, engedd, hogy Isten szeretete is felvillanjon előtted a jászol, Júdea és Galilea poros útjai, a Gecsemáné-kert, a Golgota és az üres sír képében!

Mert Isten maga a Szeretet. Hát engedd be a szívedbe, hogy megismerhesd Őt!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése