Pál apostol Tituszhoz írt levele 2. fejezet 11-14. versei
Itt volt az ünnep, az advent. a karácsony és elmúlt megint... Emlékszem, gyermekként mindig volt ebben valami varázslatos. A fények, az illatok, a csilingelő hangok, örömteli, izgatott várakozás és a boldog nevetés. Sohasem akartam, hogy vége legyen és szerettem volna, hogy ne legyen január, maradjon csak a téli szünet. Gondolom, valahogy így lehettek ezzel Krisztus tanítványai is az első adventkor. Az igazi boldogság volt, ünnep. Még Jézus szavai szerint is hasonló az esküvőhöz, amikor a násznéppel van a vőlegény és az ifjú pár örömében osztozunk mind. Ők sem akarták, hogy véget érjen. Talán ezért is van bennünk tudat alatt, hogy gyermeki lelkülettel ragaszkodunk a kis Jézuskához.
Nem akarjuk, hogy felnőjön, hogy jöjjön a húsvét, a kereszt. Maradni akarunk a jászol-bölcsőnél, a betlehemezők énekénél, az arany-tömjén ajándéknál, fahéjas kalács mirhaillatánál, ünnepnél és boldogságnál. De ha Jézus örökre gyermek maradna a megváltás, a kegyelem sem volna!
Nem szabad sohasem felednünk, hogy "Immánuel" születésének komoly oka volt, mégpedig az, hogy minden ember megváltott lehessen, hogy kegyelmet kaphasson az Istentől. No meg az, hogy ez a meg nem érdemelt szeretet megváltoztassa a világ legkeményebb anyagát, az emberi szívet-jellemet.
Nem szabad sohasem felednünk, hogy "Immánuel" születésének komoly oka volt, mégpedig az, hogy minden ember megváltott lehessen, hogy kegyelmet kaphasson az Istentől. No meg az, hogy ez a meg nem érdemelt szeretet megváltoztassa a világ legkeményebb anyagát, az emberi szívet-jellemet.
Az, hogy az istentelen vágyaktól űzött ember szakítani tudjon megátalkodott életével és megváltozva, mások javára tudjon boldogan élni ezen a világon. Ez a betlehemi csillag igazi csodája!
Ez a pásztoroknak szóló ének igazi örömhíre! Ez hoz dicsőséget az Istenre és ez hozza el a békességet a földre: a mi megváltozásunk és nem a világé és a körülményeké. Pedig mi sokszor ezekre, a külsőségekre figyeltünk talán most is. A díszekre, a megváltozott napokra.
De talán most megértettük egy kicsit, hogy a bensőnek kell megváltoznia.
Mert ha a bensőnk megváltozik, akkor örömmel várhatjuk vissza Azt, Aki a legtöbbet tette értünk.
Állt a fiúcska a templom előtt, apja kezét fogva nem akart elmozdulni a felállított betlehemi jelenet elől. Nézte, egyre csak nézte a csecsemőt a bölcsőben.
- Apa, nem fázik? - kérdezte.
- Nem mert be van pólyálva. - válaszolt az apja kicsit türelmetlenül. - Gyere menjünk már!
Mert ha a bensőnk megváltozik, akkor örömmel várhatjuk vissza Azt, Aki a legtöbbet tette értünk.
Állt a fiúcska a templom előtt, apja kezét fogva nem akart elmozdulni a felállított betlehemi jelenet elől. Nézte, egyre csak nézte a csecsemőt a bölcsőben.
- Apa, nem fázik? - kérdezte.
- Nem mert be van pólyálva. - válaszolt az apja kicsit türelmetlenül. - Gyere menjünk már!
Anya vár otthon.
- De itt nagyon hideg van. - erősködött a gyerek.
- Nézd csak, ott vannak a szülei is, vigyáznak rá. Ne féltsd, gyere!
- És, ha este még hidegebb lesz? - nem akart mozdulni, hiába vonta a felnőtt keze.
- Mindenki más is ott van vele. - hajolt hozzá az apa. - Ott vannak a bölcsek, amott a pásztorok, ott meg az állatok. Nézd, még álmában is mosolyog!
- Értem, - nyugodott meg a fiúcska - ha körbevesznek azok, akik szeretnek minket, akkor sohasem fogunk fázni.
- Igen. - Mondta gyermeke bölcsességén csodálkozva a szülő és megsimogatta a fejét.
(Restás László)
- De itt nagyon hideg van. - erősködött a gyerek.
- Nézd csak, ott vannak a szülei is, vigyáznak rá. Ne féltsd, gyere!
- És, ha este még hidegebb lesz? - nem akart mozdulni, hiába vonta a felnőtt keze.
- Mindenki más is ott van vele. - hajolt hozzá az apa. - Ott vannak a bölcsek, amott a pásztorok, ott meg az állatok. Nézd, még álmában is mosolyog!
- Értem, - nyugodott meg a fiúcska - ha körbevesznek azok, akik szeretnek minket, akkor sohasem fogunk fázni.
- Igen. - Mondta gyermeke bölcsességén csodálkozva a szülő és megsimogatta a fejét.
(Restás László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése