(Pál Timóteushoz írt második levele 2. fejezet 15. vers)
Fiatalon erőszakkal elszakítanak a szüleidtől. Elhurcolnak egy idegen országba, ahol idegen nevet ragasztanak rád, majd arra kényszerítenek, hogy idegen szokásokat elsajátítva egy idegen birodalom hűséges alattvalója és ügyintézője legyél.
Így indul Dániel prófétának és társainak a története, mely a becsületesség, a tisztesség és az őszinte hit igazi példája. Hiszen nemcsak Istenfélőnek vallották magukat, nemcsak annak látszottak, hanem mind a hétköznapi munkájukban, mind a hitéletük gyakorlásában maximálisan helytálltak. Azt olvassuk, hogy mindezekben irigyeik „semmi okot vagy vétket nem találhatának” (Dán.6:4)
Pedig minden bizonnyal akkor is volt korrupció, helyezkedés, szervezkedés a hatalom ellen, sőt minden bizonnyal őket is felkeresték és megkísértették, de a becsület számukra az életüknél is többet ért.
S mit üzen ma nekünk az ő hitük és az ő becsületességük?
· Azt, hogy az Istentől kapott talentumokkal, képességekkel, anyagi javakkal, időnkkel, erőnkkel, stb. hűségesen sáfárkodunk.
· Azt, hogy becsületesen megadjuk ’a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené’
· Azt, hogy legjobb tudásunk szerint dolgozunk.
· Azt, hogy tisztességesen bánunk az emberekkel.
· Azt, hogy megtartjuk az ígéreteinket.
· Azt, hogy megbecsüljük és vigyázunk környezetünkre.
· Azt, hogy elismerjük, ha hibázunk és vállaljuk a felelősséget.
· Azt, hogy törekszünk helyrehozni, amit elrontottunk.
És legfőképp azt, hogy minden nap olyan élő és szoros kapcsolatot ápolunk Jézussal, amit nem vehet el tőlünk sem a tüzes kemence, sem az oroszlánokkal teli verem.
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése