Nem tör ránk, nem zavarja meg szabadságunkat.
**„Nem erővel, hatalommal, hanem Isten Lelkével élünk” **(Zak 4, 6).
Tapintatos az Isten. A tisztelet Istene.
Eljön, hogy velünk legyen, mert tényleg erre vágyik. Nem valami megfoghatatlan szellemi csatornán érkezik. Egy nő testében kezd el fejlődni, onnan születik a világra. Ember lesz, megtestesül. Közénk jön, köztünk él. Aprócska.
Nem is mindenki ismeri fel. De van minden emberben alapvető érzékenység és nyitottság, talán az élet egy adott pontján mindenki megérkezik Betlehembe, és észreveszi: eddig is ez a Kicsi hiányzott.
Csak Vele, Istennel kerek az élet, teljes az emberi lét.
Dávid király, amikor már palotában lakott, a szövetség ládáját őrző sátor helyett igazi, méltó házat akar emelni: Templomot.
De Isten kitágítja a horizontot és ezt mondja neki: „Dávid, a mezőről szólítottak, én kentelek fel, te akarsz nekem házat építeni?
Én leszek a te Atyád! Én építek neked házat! S belőled születik az élet Élete, a Messiás! Dávid háza… Országodnak nem lesz vége!”. Isten épít házat az embernek, ő ad életet, jövőt.
Így épített házat és hazát, nekünk magyaroknak is az Isten.
A Kárpát-medencében az Árpád-ház uralmát Szent István királyunk biztosította.
Az Árpád-ház adta a legtöbb magyar szentet. És az Árpádok vére szinte valamennyi későbbi nagy európai dinasztia uralkodóiban is csörgedezett (Valois, Habsburg, Bourbon, Anjou, Jagello).
De ne menjünk ilyen történelmi lépték szerint.
HOL LAKIK ISTEN?
Talán egy kisgyermek, aki szüleitől vagy lelkipásztorától hallhatta, így válaszolna: a templomban.
Milyen kegyelem, mekkora szeretet van ott Jelen!
A Szentség-házban. Betérünk oda, mert a templom Isten háza. Fontos, mert a templomban hangzó és minden szentmisében újra és újra megtestesülő Ige ad értelmet mindennek.
Az élet értelme pedig alapvetőbb, mint az élethez szükséges javak. Miért vet véget sokszor önkezüleg önnön életének egy egészséges, gazdag ember, miközben látszólag mindene megvan?
Mert úgy érezte, hogy mindene megvan, csak épp az egésznek semmi értelme…
Az Ige, mely a Templomban lakik, értelmet, célt és irányt ad az embernek. Ezért érzi úgy a költő, hogy „ne hagyjátok a templomot s az iskolát” (Reményik).
HOL LAKIK ISTEN?
Názáretben Mária szívében, majd méhében lakott.
Majd születése után Betlehemben.** „Az Ige testté lett, közöttünk lakott” **(Jn 1, 14).
Feltámadása után Szentlélek által pedig bennünk lakhat… Bennünk lakása „templommá” tesz minket.
„Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok?” (1Kor 3, 6).
A Karácsony valójában nem december 25-e huszonnégy órája. És nem egy karácsonyfa. És nem bejgli és népszokások csupán. Hanem felébredés egy valóságra: Isten bennem szeretne lakni. Velem, bennem…
Egy ember mesélte, hogy életének amúgy is rosszul menő napjaiban egyszer csak nagyon rossz hírt kapott az orvosától. Bement egy templomba, önként, szabadon. Letérdelt.
Először érezte, hogy Isten átöleli. Nyár volt, de számára épp Karácsony napja. Megszületett valami, félelme csökkeni kezdett. Isten vezette végig egy nehéz szakaszon.
De amikor levegőt vesz a tüdőm, dobog a szívem, átölelek valakit, meghallgatom egy társam panaszait, amikor bocsánatot kérek, megbocsátok, amikor felelősséget vállalok egy szegényért, elfogadom, hogy szeressenek, amikor normálisan és egyszerűen Istenhez fordulok, imádkozom a magam módján, valami hasonló tapasztalatunk lehet. Kisebbedünk, hogy Ő növekedjen bennünk. Tisztelet születik. Igazi élet.
Valaki bennünk lakik.
Áldott Karácsony!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése