„KÉRJETEK - ADATIK’’

Ígérted, Uram: Kérjetek adatik.
Nem mindig azt kaptam, amit kértem,
De mindig kaptam Tőled valamit,
a legtöbbet: magadat adtad nékem.

Imádkozó szívem oly oktalan!
Köszönöm, hogy Lelked kérni oktat.
Köszönök sok meghallgatott imát
s az irgalmadból meg nem hallgatottat.

Sikári kútnál kérdezte az asszony:
Istent imádni vajon hol lehet?
- Vannak Uram, szép kőtemplomaid
és lelki templomod: a gyülekezet.

Drága ajándék a belső szoba.
Ott térdrehullok s beszélgethetünk.
Lehull az álarc, karod átölel,
bevallhatom - eldobhatom a bűnt.

De a mindenség is templomod!
Forró imádság a napfényes réten,
- áldás zuhatagért felhőszakadáskor,
alföldi tanyán, erdő sűrűjében.

Te vagy az útitárs, ha vonat zakatol,
oltalmaz hű kezed, míg száll a gép velem.
Nem fárasztó az út. Jól elbeszélgetünk
személy harmadikon, TU - 104-esen.

Chamonix-Mont Blanc: hófödte hegyormok,
s a holland tengerparton: az óceán . . .
Míg bámulom az alkotás csodáit,
az Alkotó arca tekint reám.

Milyen nagy Művész, kinek műhelyében
pacsirta terem és orchideák.
Mily nagy az Isten, ha hegyormai
és tengerei is ekkorák . . .

Hívtalak pesti csúcsforgalomban
s útitársként velem gyalogoltál.
Könyörögtem iskolák folyosóján
s a hű Barát és súgó: Te voltál.

Mellettem voltál műtőasztalon,
s míg virrasztottam, a kórházi ágyon.
Úszás közben felismertem: vársz rám
bent a mély vízben Balatonbogláron.

Friss sírhant emlékek sorát idézi.
Porló csontokat takarnak rögök.
Uram, a csöndben jó veled beszélni.
Emléket - reményt Néked köszönök.

Kezemre lepke száll s imádni késztet,
zsoltárt fakaszt a csillagfényes ég.
Sejteti minden részlet az Egészet,
a meghitt Otthont - a nagy messzeség.

Istenhez szálló, lélegzésnyi sóhaj
- s újul az erő, éled a remény.
Hol van az Isten? - kérdik sokan tőlem.
Hol nincs az Isten? - válaszolom én.

Siklós József -