Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz.
Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!"
Máté evangéliuma 6:22–23
Az Instagram applikáció tizenkét évvel ezelőtt, 2010-ben indult útjára, és rögtön az első napján több, mint 25.000 felhasználó csatlakozott a kimondottan mobiltelefonnal készített fényképek megosztására specializálódott alkalmazáshoz. Nem sokkal később, 2012-ben a céget felvásárolta a Facebook, a sikere pedig töretlen: negyedik helyen áll a leglátogatottabb közösségi oldalak sorában — szorosan a Facebook, a YouTube és a WhatsApp mögött.
A sikere egyrészt az újdonság ereje, hiszen kitalálói valami olyant alkottak, amit korábban még senki — kirobbantották a #hashtagforradalmat, divatba hozták a szelfit és mindenkivel elhitették, hogy az a reggeli nem ér, amiről nincs kép az interneten. A siker másik összetevője pedig talán pont az, ami miatt az emberek hamar el is kezdték támadni a képmegosztó platformot: hála a különböző szűrőknek (filtereknek) és kreatív beállításoknak, a feltöltött képek nagyon ritkán tükrözik a valóságot. Az életről egyfajta csillogó, vibráló, elbűvölő, ugyanakkor viszont nyomasztóan tökéletes és hamis képet mutat. Eszképizmusnak (a valóságból való menekülésnek) jó, csak hát hamis.
Aztán valamikor 2010-es évek közepén, pont ennek ellensúlyozására (legalábbis látszólagos szinten) a #nofilter (szűrő nélkül) címke a legnépszerűbbek közé ugrott, és 2016-ra minden tizedik kép utómunka, digitális feljavítás és szépítés nélkül került fel a platformra. Akik valóban a játékszabályok szerint játszottak, már fakóbb, pattanásosabb, hétköznapibb képeket osztottak meg, és az emberek kajálták, hogy végre nem csak a csillogás süt, hanem az Instára is beszivárgott a realizmus.
A szem a legfontosabb, legsokoldalúbb érzékszervünk — ennek ellenére, vagy talán éppen ezért olyan könnyű becsapni. Hiszen a szemünkön keresztül az elménkbe érkező információ milyensége attól függ, amit a szemünk beenged. Az enyém szemüveg híján semmit, a legtöbben pedig "tükör által homályosan" látunk csak (1 Korintus 13:12). Ilyen szűrőkön keresztül hiába várjuk, hogy valós képet kapjunk a világról, hogy a külső világosság (Isten fénye) belül is világíthasson.
Itt az ideje letenni a szűrőket, elengedni az előfeltevéseket, lakatot tenni a vakbuzgó hitvédelemre, és beengedni a fényt, szűrő nélkül.
(Ömböli Krisztián)
A sikere egyrészt az újdonság ereje, hiszen kitalálói valami olyant alkottak, amit korábban még senki — kirobbantották a #hashtagforradalmat, divatba hozták a szelfit és mindenkivel elhitették, hogy az a reggeli nem ér, amiről nincs kép az interneten. A siker másik összetevője pedig talán pont az, ami miatt az emberek hamar el is kezdték támadni a képmegosztó platformot: hála a különböző szűrőknek (filtereknek) és kreatív beállításoknak, a feltöltött képek nagyon ritkán tükrözik a valóságot. Az életről egyfajta csillogó, vibráló, elbűvölő, ugyanakkor viszont nyomasztóan tökéletes és hamis képet mutat. Eszképizmusnak (a valóságból való menekülésnek) jó, csak hát hamis.
Aztán valamikor 2010-es évek közepén, pont ennek ellensúlyozására (legalábbis látszólagos szinten) a #nofilter (szűrő nélkül) címke a legnépszerűbbek közé ugrott, és 2016-ra minden tizedik kép utómunka, digitális feljavítás és szépítés nélkül került fel a platformra. Akik valóban a játékszabályok szerint játszottak, már fakóbb, pattanásosabb, hétköznapibb képeket osztottak meg, és az emberek kajálták, hogy végre nem csak a csillogás süt, hanem az Instára is beszivárgott a realizmus.
A szem a legfontosabb, legsokoldalúbb érzékszervünk — ennek ellenére, vagy talán éppen ezért olyan könnyű becsapni. Hiszen a szemünkön keresztül az elménkbe érkező információ milyensége attól függ, amit a szemünk beenged. Az enyém szemüveg híján semmit, a legtöbben pedig "tükör által homályosan" látunk csak (1 Korintus 13:12). Ilyen szűrőkön keresztül hiába várjuk, hogy valós képet kapjunk a világról, hogy a külső világosság (Isten fénye) belül is világíthasson.
Itt az ideje letenni a szűrőket, elengedni az előfeltevéseket, lakatot tenni a vakbuzgó hitvédelemre, és beengedni a fényt, szűrő nélkül.
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése