💥Reggeli dicséret🌹Gond-viselés

"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." Apostolok Cselekedetei 20:28

A nyári szünethez közeledve a családban kiválasztottuk, hogy a gyermekeink idén a sok lehetőség közül melyik táborokban vesznek majd részt. Aztán megkaptuk és elkezdtem kitölteni a jelentkezési lapokat, vagy regisztráltunk az interneten keresztül. Mindegyik jelentkezésnél meg kellett adnom a saját adataimat is, a „szülő/gondviselő” sorban.

Pál apostol, amikor az efézusi gyülekezet vezetőihez beszélt, ahogy azt a fent idézett mondatában olvastuk, őket nevezte gondviselőknek: "viseljetek gondot". Vagyis ezek az emberek hasonló szerepet töltöttek be a hívők közösségében, mint én a családomban a gyermekeimmel kapcsolatban.

Mit jelent gondviselőnek lenni, gondot viselni valakiről? Magában a szóban is benne van: gondoskodni róla, viselni a gondjait, intézni a dolgait, amíg nem tudja ezt maga megtenni. 

Amikor gondoskodunk valakiről, akkor odafigyelünk rá, hogy észrevegyük a (valódi) szükségleteit és kielégítsük azokat, mellette állunk a nehéz helyzetekben, hogy támogassuk, segítjük a fejlődését, és helyreigazítjuk, amikor ez szükséges. Csak akkor tudunk jó gondviselők lenni, ha fontos számunkra, szeretjük azt, akiről ilyen módon gondoskodunk.

A családokban a szülők, Isten családjában a tapasztalt lelki emberek, illetve végső soron Isten, mint Atya (apa) a gondviselő. 

Mindannyiukat a másikért érzett féltő szeretet teszi képessé arra, hogy jó gondviselők legyenek. 

Azonban egy család csak akkor marad fenn, akkor növekszik, ha a gyermekek, akik felnőttekké válnak, új nemzedékeket nevelnek fel, akiket felkészítenek arra, hogy képesek legyenek az ő gyermekeiket is az érettség felé segíteni, és így tovább.

Ez azt feltételezi, hogy azok, akik régebben születtek (újjá), régebb óta járnak Krisztussal a hit útján, mások, az utánuk „születettek” gondviselőivé válnak, és szeretettel, féltve, ha szükséges, akkor akár helyreigazítva is, átadják nekik Istennel szerzett tapasztalataikat, és segítik őket az egyre teljesebb lelki érettség felé. 

Nem maradnak gyermekek, akik másoktól várják el, hogy gondoskodjanak szükségleteikről, hanem maguk is tudnak már gondoskodni magukról, és másokról is. 

Ha igazán jól működik ez a folyamat, akkor a lelki emberek egyszerre gondviseltek és gondviselők.

Neked van már valaki, akiről te viselsz gondot?

(Simon Csaba)