Mester! Fénylő csodákat láttunk,
hallottuk a bölcsesség szavát.
Még egyet kérünk, s immár elég:
Mutasd meg nékünk - az Atyát!
- Hát mégsem érted? Nem érted a titkot?
Pedig veletek vagyok már három éve!
Vonásaimon az Atya képét
nem veszed észre?
Aki engem látott:
Éhezőknek kenyeret adva,
rámosolyogva tarka rétre,
gondtalan röptű madarakra,
gondterhelt őszi magvetésre,
lehajolva kicsi gyerekhez,
lépve negyednapos halotthoz,
harmincnyolc éve beteghez,
leprásokhoz és vakokhoz,
békéltetve a civódókat,
megmentve a halálra szántat,
kimondva éltető szókat,
űzve halálos árnyat:
Fülöp – az por ruhába
rejtve – az Atyát látta!
A Fiú lényén és tettein át
láthatja ember az égi Atyát.
Siklós József -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése