(Lukács 15,6)
Miként az elkószált juhocska,
mely a hegyekbe tévedt …
Úgy éltem én, Jó Pásztorom,
eltávolodva Tőled.
Elkóboroltam. Szakadékban
száz tövis vérzi lábam,
Te nem hagytál ott sem magamra,
figyelted, merre jártam.
Világ zajában, bűnök mélyén
bolyongtam eltévedve.
Te meghallottad kiáltásom,
s jöttél felém, sietve.
Bekötötted fájó sebem,
elveszni nem engedtél,
megtaláltál és visszahoztál,
a bűnből megmentettél.
Köszönöm most, Jó Pásztorom,
hogy engem így szerettél,
gondod van rám minden napon,
mert gyermekeddé tettél.
Losonczi Léna -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése