Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
— Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra (részlet)
A fákról már hullanak a zöldből vöröses-sárgás-barnás színűre változott levelek, a virágok elhervadtak, az út szélén mindenütt vadgesztenye-halmok sorakoznak.
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
— Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra (részlet)
A fákról már hullanak a zöldből vöröses-sárgás-barnás színűre változott levelek, a virágok elhervadtak, az út szélén mindenütt vadgesztenye-halmok sorakoznak.
Az összegyűjtött avarban kutyák hemperegnek, a gyermekek iskolatáskák súlya alatt görnyedeznek.
Az ég hol világoskék, hol szürke színű, a felhők jönnek-mennek. A nap ereje már nem a régi, de még éppen megmelegíti az arcodat, ha felé fordítod. A hangulat magával ragadó, még ha nem is feltétlen mondjuk Petőfi Sándorral együtt, hogy az ősz a kedvenc évszakunk.
Ez az évszak, mint szimbólum mindig is az elmúlást jelentette: a tavasz és a nyár elmúlásával, életünk őszét követi a borongós, hideg tél, ami aztán véget érve örök álmot hoz.
Ez az évszak, mint szimbólum mindig is az elmúlást jelentette: a tavasz és a nyár elmúlásával, életünk őszét követi a borongós, hideg tél, ami aztán véget érve örök álmot hoz.
És még ebben a kevésbé vonzó évszakban is találhatunk olyan szépséget, ami Istenről beszél — még akkor is, ha a természet már nem olyan, mint amilyen a teremtéskor volt.
A bűnt, ezt az Istentől elszakadt állapotot nem csak az ember sínyli meg, de a természet is torzul általa. Az, ami a zsoltár írója számára evidens volt — menj ki az erdőbe, és meglátod Istent — mára már csak fenntartásokkal igaz. Menj ki az erdőbe, és meglátod a környezetszennyezés, a természet kizsigerelésének nyomait! Menj ki a folyópartra, és meglátod, milyen rombolásra képes az ember! Tekints fel az égre, és ha szerencséd van, felhőket, ha pedig nincs, a szmog miatt semmit sem látsz majd. Ám nem csak a találkozás által Ismerhető meg Isten: sokat árul el róla az is, amikor hiányzik valahonnan.
Mert vele még az ősz is más lesz majd! Nézd meg a hulló levelű fákat, és képzeld el, milyen lesz, amikor már nem lesz elmúlás és halál, az ősz pedig csak az évek természetes körforgásának részét jelenti! Nézd meg a kutyákat, a gyermekeket, és képzeld el, milyen lesz, amikor mindenki békében és a háború fenyegetettségének érzése nélkül él majd egymás mellett!
A bűnt, ezt az Istentől elszakadt állapotot nem csak az ember sínyli meg, de a természet is torzul általa. Az, ami a zsoltár írója számára evidens volt — menj ki az erdőbe, és meglátod Istent — mára már csak fenntartásokkal igaz. Menj ki az erdőbe, és meglátod a környezetszennyezés, a természet kizsigerelésének nyomait! Menj ki a folyópartra, és meglátod, milyen rombolásra képes az ember! Tekints fel az égre, és ha szerencséd van, felhőket, ha pedig nincs, a szmog miatt semmit sem látsz majd. Ám nem csak a találkozás által Ismerhető meg Isten: sokat árul el róla az is, amikor hiányzik valahonnan.
Mert vele még az ősz is más lesz majd! Nézd meg a hulló levelű fákat, és képzeld el, milyen lesz, amikor már nem lesz elmúlás és halál, az ősz pedig csak az évek természetes körforgásának részét jelenti! Nézd meg a kutyákat, a gyermekeket, és képzeld el, milyen lesz, amikor mindenki békében és a háború fenyegetettségének érzése nélkül él majd egymás mellett!
Menj le a folyópartra, nézz fel az égre, és képzeld el, milyen lehet a Menny! Még annál is jobb. És ott valóban minden Isten dicsőségét hirdeti.
(Ömböli Krisztián)
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése