Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!
Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!" Zsoltár 148:1-3
Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!" Zsoltár 148:1-3
A dicséret fontosságáról bizonyára sokat hallottunk, olvastunk már.
Tudjuk, milyen fontos szerepet játszik a gyermekek személyiségfejlődésében, hogy elegendő biztatást, megbecsülést kapjanak, és természetesen ez a felnőtteknek sem árt.
Tudjuk, milyen fontos szerepet játszik a gyermekek személyiségfejlődésében, hogy elegendő biztatást, megbecsülést kapjanak, és természetesen ez a felnőtteknek sem árt.
Vajon miért van szüksége Istennek arra, hogy dicsérjük Őt? Vajon az Ő egója is igényli mindezt?
A 148. zsoltár a harmadik a "hallelúja" zsoltárok sorában. Ezeket az énekeket kifejezetten Isten dicséretére írták. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor, de a legtöbb bibliamagyarázó egyet ért azzal, hogy bizonyára a babiloni fogság után keletkezhetett, valamikor a második templom felszentelésének alkalmára.
Erre utalhat az is, hogy Istent ÚRként nevezi meg, vagyis nem a szokásos, Dávid által is használt, neveken. Ez a név a népével szövetséget kötő Istenre utal, aki immár kész azt megújítani.
Ennek a jelképe és immár kézzelfogható bizonyítéka az új templom, valamint a helyreállított Jeruzsálem is.
A zsoltár szövege egyetlen felszólítás csupán némi indoklással.
Az 1-6 versben a zsoltáros az egekben lakozókat, a 7-10 versben az emberek kivételével a földön levő minden élőt, a 11-14 versekben pedig bennünket, embereket kér az ÚR dicséretére.
Maga a felsorolás módja Mózes első könyvének bevezetését idézi, ezzel hangsúlyozva azt, hogy itt az egyetlen Istenről, a Teremtő imádatáról van szó, Aki egyedül méltó a dicséretre.
Maga a felsorolás módja Mózes első könyvének bevezetését idézi, ezzel hangsúlyozva azt, hogy itt az egyetlen Istenről, a Teremtő imádatáról van szó, Aki egyedül méltó a dicséretre.
A dicséret szó, bár van liturgiai lényege is, mint például imádkozni hozzá, éneket énekelni neki, itt mégis leginkább azt jelenti, hogy mond el Neki, milyen nagyszerű Ő!
De nem azért, mert erre Neki van szüksége, hanem azért, mert Ő mindenkit felemel, felmagasztal, hatalmassá és dicsőségessé tesz, aki hozzá közel áll (13-14. vers).
Vagyis azért, mert erre nekünk van a legnagyobb szükségünk, mint ahogyan a fogság utáni Izraelnek is volt.
Vagyis azért, mert erre nekünk van a legnagyobb szükségünk, mint ahogyan a fogság utáni Izraelnek is volt.
Ők, akik megszegték a szövetséget, akik bűneikkel magukra haragították Istent, most átélhették a megbocsátást, az újrakezdés lehetőségét, a kegyelem csodálatos érzését.
Ez az, amit Isten szeretne ma is, hogy mindezt te is megtapasztald ezen a szombaton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése