Zsoltárok könyve 30:5-6
,,A napokban olvastam, már sokadszorra a Bibliában Mózes elhívásának történetét.
Mindegy, hogy hányszor olvastam már korábban, mindig elcsodálkozom azon a közvetlenségen, ahogy ez az ember beszélt Istennel. Minden módon megpróbál kibújni a küldetés felelőssége alól, mindennel megpróbálkozik, csak hogy otthon maradhasson.
A végén, amikor elfogynak már az érvei, ezt mondja Istennek: „Kérlek, Uram!
Küldj mást, akit küldeni tudsz!” S azt olvassuk, hogy „Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen...” (2Móz 4:13-14)
Isten haragra gerjedt? És mivel járt ez a harag? Hol a büntetés? Sehol.
Isten haragra gerjedt? És mivel járt ez a harag? Hol a büntetés? Sehol.
A következő, amiről a Biblia beszámol az, hogy Isten elmondja Mózesnek, hogy Áron, a testvére már el is indult vele szemben, hogy találkozzanak. Mintha csak egy pillanatig tartott volna a haragja, és aztán hirtelen elfelejtette volna. Pontosan ezt olvassuk az idézett zsoltárban: „csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme.”
Elgondolkodtam arról, hogy miért van ez az aránytalanság Isten haragja és kegyelme között.
Elgondolkodtam arról, hogy miért van ez az aránytalanság Isten haragja és kegyelme között.
Mi lehet az oka, hogy ennyire kedvez nekünk? Arra jutottam, hogy azért, mert a haragja a rossznak szól, amit teszünk (vagy gondolunk, vagy mondunk), a kegyelme pedig nekünk.
Minket nagyon szeret, és mindenáron meg akar menteni, csak a bűneinkre haragszik.
Dicsőség Istennek, hogy olyan jó hozzánk!
(Simon Csaba)
Dicsőség Istennek, hogy olyan jó hozzánk!
(Simon Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése