💥Reggeli dicséret🌹 Meztelenség

„💞Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. 

Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.
Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.
Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” A zsidókhoz írt levél 4:12-16

Egy filmes klisé jutott az eszembe. Az egyik szereplőnek nyilvános beszédet kell tartania rengeteg ember előtt. Már maga az előadás is elég nagy stresszel jár, de az alkalom egy pontján a nézők fura reakcióját észlelve a szereplő magára pillant, és észreveszi, hogy anyaszült meztelen. 

Mindenki nevet, kivéve emberünket, ő élete legmélyebb szégyenét éli meg végtelennek tűnő perceken keresztül. Aztán egyszer csak levegő után kapkodva felébred. Egy álom volt az egész. 

Egy megalázó, rettenetes, visszatérő rémálom.

Képzeljük bele magunkat egy kicsit ennek a szerencsétlenül járt karakternek a helyébe. 

Ott állunk, ki tudja, hány ember előtt a legkiszolgáltatottabb helyzetben, ruha nélkül. 

Semmi sincs, ami mögé elbújhatnánk, ahol menedéket találhatnánk, ami egy csapásra eltüntetne minket onnan. A föld ilyenkor nem nyílik meg, az idő pedig ólomszárnyakon repül. 

Mindenki nevet rajunk, és nem biztos, hogy eszünkbe jut ilyenkor visszanevetni a közönségre, vagy olyan lépést tenni, amivel mégiscsak győztesen kerülhetnénk ki ebből a roppant kellemetlen szituációból.

Milyen jó, hogy a fenti ige nem erről szól. Igen, ott van benne a „mezítelenség”, de nem megszégyeníteni akar, hanem bizalmas kapcsolatra hív Istennel. 

Azzal az Istennel, aki képes volt emberi formát ölteni magára, és aki ma is ezzel a háttérrel jár közben értünk. O

lyan Főpapunk van, aki összeverve, megkínozva, véresen és meztelenül függött értünk a kereszten mindenki szeme láttára. Olyan Főpapunk van, aki a saját bőrén tapasztalta meg a valaha volt legnagyobb megaláztatást. Értünk.

Igen, Isten átlát minden álarcon és jelmezen, amit magunkra aggatunk. 

Átlát a „köszönöm, jól vagyok” mosolyodon, amit akkor veszel fel, ha valaki köszönésképp megkérdezi, „hogy vagy?”, és valójában hazudsz minden egyes alkalommal. Isten átlát mindenen, és igen, olyan, mintha meztelenül állnál előtte, de Ő sosem él vissza a helyzettel. 

Sosem aláz meg, sosem tesz téged a gúny tárgyává. Sőt! Mivel látja takargatott sebeidet, nekiáll begyógyítani őket. 

Mivel látja az indítékaidat, vágyaidat, küzdelmeidet, kihívásaidat, örömeidet, tálentumaidat és traumáidat, úgy tud jelen lenni az életedben, ahogy neked a legnagyobb szükséged van Rá!

És mivel mindenkinél jobban látja és tapasztalja a kettőtök kapcsolatát, mindenkinél jobban ismeri a hitedet, amivel kapaszkodsz feléd nyújtott karjába, és mivel mindenkinél jobban szeret téged, ezért az ítéletnél sincs okod a félelemre. 

Ő, aki az életét adta oda érted, aki igazán tudja, milyen embernek lenni, Ő vár téged Isten országában.

Hát ne félj meztelen lenni előtte! Ne félj felvállalni hibáidat, és kegyelmet kérni Tőle! 

Ne félj feltenni neki a kérdéseidet, megélni fájdalmadat és örömedet, haragodat és kétségeidet, hisz Ő társad, aki mindezeken végigmegy veled. 

Ne félj felvállalni önmagadat, hisz Ő alkotott meg téged a saját képmására!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)