Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket.
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.
Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.” Ezékiel könyve 36:24-28
A fenti szakaszban a próféta a babiloni fogságba elhurcolt zsidóknak hirdeti Isten üzenetét.
Reményt, hogy lesz újrakezdés. Hogy a fogság nem örök időkre szól, hanem megszámlálható (igaz, évtizedekben mérhető, de akkor is véges) évekről, és ez a kitérő nem változtat azon a felálláson, hogy ők Isten választott népe, akikkel terve van, akikre gondja van, és akiket kész újból felépíteni.
Érezted már magad úgy, mintha fogságban lennél?
Érezted már magad úgy, mintha fogságban lennél?
Fogva tart a téged ért trauma vagy a múltad, a káros külső elvárások, egy egészségtelen istenkép, a saját mérgező gondolataid.
Megesik, hogy ezt valamilyen formában magadnak okoztad, de van úgy, hogy ez rajtad kívül áll, ezért semmit sem tettél.
Nem látsz kiutat, és úgy érzed, Isten is távol van tőled.
Nem látsz kiutat, és úgy érzed, Isten is távol van tőled.
Lehet az is, hogy most te sem akarsz vele túlzottan közeli kapcsolatot ápolni, mert csalódtál benne, mert olyan dolgok értek, amiknek nem kellett volna megtörténniük.
Talán félsz neki kimondani a valódi érzéseidet, ezért inkább hagyod az egész vele való kommunikációt, csak a minimális „Jövel Jézusra” és egy sablonos „Köszönöm Uram az elmúlt napot”-ra redukálva.
Ha még nem tapasztaltál ilyet, adj hálát érte, de próbáld meg egy hasonló élethelyzetben lévő embertársad helyébe képzelni magad! Ha pedig sejted, hogy miről beszélek, akkor csak hagyd, hogy Isten szavának reménye elérjen a szívedhez!
Vége lesz a fogságnak. Nem tudni, mikor, de vége lesz.
Ha még nem tapasztaltál ilyet, adj hálát érte, de próbáld meg egy hasonló élethelyzetben lévő embertársad helyébe képzelni magad! Ha pedig sejted, hogy miről beszélek, akkor csak hagyd, hogy Isten szavának reménye elérjen a szívedhez!
Vége lesz a fogságnak. Nem tudni, mikor, de vége lesz.
Elmúlik, nem tart örökké, mert Isten még mindig Isten, és Ő nem mondott le rólad. Ott van melletted akkor is, ha nem érzed. Akkor is, ha olyan dolog történt veled, amire álmodban sem gondoltál.
A miértekre sokszor nincs válasz, így Ő csak azt kéri: bízz benne! Adj még egy esélyt neki, és megtapasztalhatod helyreállítását. Ő a te Istened, és te az Ő gyermeke vagy. Még mindig.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése