Ha elakarod olvasni az egész Igerészt, akkor kattints rá:
Korinthusbeliekhez írt első levél 10. fejezet 12. vers
Uram! Nem akarok akadékoskodni, de mi is a te szakmád? Ács?
Korinthusbeliekhez írt első levél 10. fejezet 12. vers
Uram! Nem akarok akadékoskodni, de mi is a te szakmád? Ács?
Hát, akkor nem csodálom, hogy ilyen – már elnézést a kifejezésért - butaságot kérsz tőlem, minthogy a legnagyobb hőségben halásszunk. Ne érts félre, nem akarlak lebecsülni, én elhiszem, hogy te vagy te készíted a legjobb bútorokat a környéken, egész Galileában, sőt lehet egész Júdeában, de ami a halászatot illeti, azt jobb lenne rám bíznod, ebben mégiscsak én vagyok a szakember.
Hogy új, vagy talán éppen elfeledett ősi utakat és módszereket kéne megismerni, kipróbálni, alkalmazni a hitünk mélyebb megélése és mai a társadalom megszólítása végett?
Hogy új, vagy talán éppen elfeledett ősi utakat és módszereket kéne megismerni, kipróbálni, alkalmazni a hitünk mélyebb megélése és mai a társadalom megszólítása végett?
Arról szó sem lehet! Mióta az eszemet tudom ezt így csináljuk, meg különben is, én vagyok a lelkész, én vagyok a szakember és itt az lesz, amit én mondok.
Hogy mi lett Péter szabadkozásából? Mégis kieveztek, kivetették a hálót és jött csodálatos halfogás.
Hogy mi lett Péter szabadkozásából? Mégis kieveztek, kivetették a hálót és jött csodálatos halfogás.
Majd a Jézus előtt való leborulás és annak belátása, hogy „én bűnös ember vagyok”.
És bizony, én is számtalanszor megszégyenültem, és ’elestem’ már.
És bizony, én is számtalanszor megszégyenültem, és ’elestem’ már.
Mikor megmutatta az Úr, hogy a nagy teológiai tudás, a ’szakemberkedés’ szeretet nélkül semmit sem ér.
Mikor az általam lenézett módszerrel, az általam lesajnált emberek által tett velem csodát.
Mikor ma ezt az Igét, olvasod, ne fogadkozz, hogy te más leszel, hogy nem teszel ilyet, hogy te stabilan állsz, hogy „ha mindenki más elhagy is Uram, én soha”.
Csak egyszerűen és őszintén ’ess ma Ő elé’, borulj térdre, és mondd el neki: „Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.”
Mikor ma ezt az Igét, olvasod, ne fogadkozz, hogy te más leszel, hogy nem teszel ilyet, hogy te stabilan állsz, hogy „ha mindenki más elhagy is Uram, én soha”.
Csak egyszerűen és őszintén ’ess ma Ő elé’, borulj térdre, és mondd el neki: „Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.”
(Jób 39:37)
„Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.” (Zsolt.25:5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése