Jézus tanítványai mesterük követése során szinte minden nap találkoztak Jézussal.
Beszélhettek vele, érinthették őt. Számukra a várva várt Messiással való találkozás egyszerre volt hétköznapi, de minden alkalommal különleges is.
De nem csak őket érte ez a megtiszteltetés. Bárki, aki Messiásként tekintett rá, egy meghitt, szent, Istennel való találkozást élhetett át.
Gondoljunk csak a számtalan beteg szenvedőre, akiknek ő jelentette a gyógyulást, azokra a gyászolókra, akiknek vigasztaló szavakat mondott, de akár azokra a farizeusokra, papokra, akik megláttak valamit az ő mennyei származásából.
Jézus tudta, hogy már nem sokáig lesz a földön, így egy alkalommal, amikor tanítványai a világ végéről kérdezték őt, példázatot mondott nekik. A példázatban szereplő emberek mind visszavárták Jézust.
Úgy vártak erre a találkozásra, mint életük legkülönlegesebb, legszentebb isten-élményére.
A történet szerint azonban, amikor a korszak végén visszatér a Messiás, és a szereplők ujjongva örülnek neki, Krisztus két csoportra osztja őket, és a várakozók egyik felét megrója: "vártátok a velem való nagy találkozást, egész életetekben erre készültetek, elterveztétek, mit fogtok majd mondani, hogyan tiszteltek majd engem, de nem fogadom el tőletek ezt a hódolatot."
A csoport megrökönyödve hallgat. Miért nem örül nekik a Mester, miért nem fogadja el tiszteletüket? És Jézus válaszol: "amíg életetekben bárkinek—a legkisebbnek, a legszegényebbnek, a legelviselhetetlenebbnek—nem adtátok meg azt a tiszteletet, figyelmet, amely szerintetek nekem járna, akkor én sem fogadom el azt."
A tanítványok előtt Jézus erőteljes vallomást tett: vallomása szerint minden egyes ember egyenértékű vele. Nem tartja magát többnek vagy jobbnak mint közülünk egy a legkisebbek, legszerencsétlenebbek, legelesettebbek közül.
Jézus mennybenetele után ez különleges lehetőséget jelentett a tanítványok számára, és a mi számunra is. Amíg várjuk a Jézussal való találkozást, ne felejtsük el az embereket, akikkel Mesterünk azonosítja magát. Sőt, a példázat lényege még ennél is tovább megy.
A mai napon minden egyes találkozásunkat tekintsük isten-élménynek, szent pillanatnak, amelyen keresztül magát Jézust láthatjuk, és őt tisztelhetjük meg!
(Cserpán Ádám)
(Cserpán Ádám)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése