A bosszúállásról✨🌹

,,✨🌹Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! 

Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.,,
Jónás próféta könyve 4. fejezet 2. verse

Jónás, a próféta nem akart elmenni Ninivébe, ezért inkább menekülőre fogta a dolgot. 

Menekült Isten, és a tőle kapott küldetés elől. Mint utólag kiderült, nem azért, mert félt, hogy az ellenség fővárosában az életét kockáztatta volna. Sokkal prózaibb indoka volt erre. 

A gyűlölet ellenségei iránt. 

Amikor először meghallotta, hogy Isten megítéli Ninivét és lehet, elpusztítja azt, felszínre tört benne a káröröm. Szívből kívánta a város és a benne lakók pusztulását. Ismerte őket. 

Tudta, milyen kegyetlenek, hogy bánnak másokkal. Úgy gondolta, megérdemlik sorsukat. 

De ismerte az ő Urát is. 

Tudta, hogy az, aki a leghatalmasabb a világon, mielőtt lesújtana, mindig ad egy utolsó esélyt. 

Ebben az esetben pedig az ő küldetése akár megmentő üzenet is lehet. 

Márpedig ezt egyáltalán nem akarta, ezért indult először Tarsísba, ezért nem érdekelte a tengeri vihar, inkább meghalt volna, mintsem ez bekövetkezzen. Isten azonban elérte célját. 

A vonakodó prófétát végül a cet kiköpte a város partjainál és a munkát el kellett végeznie. 

Jól is sikerült, az emberek megtértek, megvallották bűneiket, a város megmenekült Jónás nagy bánatára.

A mai reggeli történet kapcsán az igazi kérdés az, mit kívánunk ellenségeinknek? 

Mire ragadtat el bennünket a bosszúvágy, amit a minket ért igazságtalanság miatt érzünk?

Talán ez a legnehezebb próbája minden hívő embernek: megbocsátani az ellenségnek, akit okkal és joggal gyűlölhetünk. Csupán csak azon kell elgondolkodnunk, mivel nyerünk többet? 

A pusztulásukkal, vagy azzal, ha megszűnik az ellenségeskedés, ha helyreállnak a kapcsolatok, 

ha minden rossz helyett a békesség és a szeretet lesz az úr? 

Ha az utóbbi mellett döntesz, tudnod kell két dolgot is.

Először is, ez nem megy áldozathozatal nélkül és a megbántottnak kell meghoznia ezt az áldozatot. Neki kell megbocsátania, neki kell elengednie a haragot. 

És igen, akár anélkül is, hogy a másik kérne rá. Másodszor tudd, hogy ebben Isten előttünk jár. 

Ő volt az, aki már akkor megbékélt velünk, mikor még nem is kértük. 

Ő az, aki akkor felajánlotta a megbocsátást, amikor annak ellenére, hogy mi hibáztunk, mégis mi haragudtunk Őrá. Sőt, Jézus Krisztusban, az Ő halálában még azt is elrendezte, hogy ne kelljen megfizetnünk hibáinkért, hanem békességben élhessünk Vele és egymással.
Amikor lemondasz a bosszúról, amikor megbocsátasz, az Ő példáját követed. 

Ebben van az igazi szeretet.

(Restás László)