Bármennyire is szeretnénk, olykor szembe kell néznünk a valósággal.
Ábrahám (ekkor még Abrám) is hasonló helyzetbe került. Nagyon szerette volna, hogy Lót mellette maradjon, de az igazság az maradt, hogy a föld nem volt elegendő kettejük számára.
Dönteniük kellett a megélhetés szempontjából. Végül, őszinte szeretettel ajánlja fel a választási lehetőséget Lót számára.
A fiatal férfi pedig egy gazdagon termő vidéket választ, ahol bőséges a termés és a megélhetés is sokkal könnyebb.
A fiatal férfi pedig egy gazdagon termő vidéket választ, ahol bőséges a termés és a megélhetés is sokkal könnyebb.
Ábrahám azonban nem csak az elválás gondolatával kellett szembenézzen, hanem a csalódás érzésével is. Mint idősebb fél, joga lett volna hamarabb választania. Sőt, Lót viszonozhatta volna ezt az őszinte, szeretetből fakadó döntést, de nem olvasunk arról, hogy ez valaha is megtörtént volna.
Bár, Ábrahám körülményei igen megváltoztak, egy dolog azonban változatlan maradt.
Isten elhívta őt, az ő céljai nem változnak, és az Úr mindent meg fog tenni ezentúl is annak érdekében, hogy befejezze azt, amit elkezdett, ezért mondta Ábrahámnak: „Emeld föl tekinteted…”
Lehet, hogy csalódtál az emberekben; lehet, hogy változtatnod kellett valamin az életedben, és ez a változás csüggedést, szomorúságot okozott.
Egy dolog azonban soha ne változzon meg: az Istenbe vetett bizalom és hit.
Ábrahám talán egy kicsit szomorú volt, de hitével Isten csodás igéretébe kapaszkodott, ez adott neki erőt, hogy felemelje tekintetét, és lássa keleten, délen, nyugaton és északon Isten kibontakozó tervét az életére nézve.
Emeld föl tekinteted, ne csüggedj és higgy. Istennek terve van veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése