,✨🌹,Én és az Atya egy vagyunk.,,János evangéliuma 10. fejezet 30. vers
Lelkipásztorként gyakran kapok meghívást különböző protokolláris eseményekre, ahol a többi, környezetemben szolgáló lelkésszel veszünk részt – legyen szó emlékmű avatásáról, adventi gyertya meggyújtásáról, vagy más városi eseményről. Ilyenkor előfordul, hogy én kapom a meghívást, máskor pedig az általam pásztorolt gyülekezet.
Ami azonban minden ilyen alkalomra igaz, az az, hogy amikor részt veszek ezeken az alkalmakon, nem önmagamat, hanem a gyülekezetemet, sőt, az egyházat képviselem, amelyben szolgálok.
Egész jól értjük, hogy ez mit jelent.
Lelkipásztorként gyakran kapok meghívást különböző protokolláris eseményekre, ahol a többi, környezetemben szolgáló lelkésszel veszünk részt – legyen szó emlékmű avatásáról, adventi gyertya meggyújtásáról, vagy más városi eseményről. Ilyenkor előfordul, hogy én kapom a meghívást, máskor pedig az általam pásztorolt gyülekezet.
Ami azonban minden ilyen alkalomra igaz, az az, hogy amikor részt veszek ezeken az alkalmakon, nem önmagamat, hanem a gyülekezetemet, sőt, az egyházat képviselem, amelyben szolgálok.
Egész jól értjük, hogy ez mit jelent.
Ha lelkipásztorként nyilvánosan támogatom egyik, vagy másik politikai pártot, a hallgató joggal gondolhatja, hogy én az egész egyház képviseletében teszem azt.
Ha lelkészként véleményt mondok egy társadalmi kérdésben, értelmezhető úgy is, hogy az egyházam nevében tettem, az egyházat képviselem a véleményemmel (akár így van, akár nem).
János, az evangélista legfőbb célja, hogy az általa írt evangéliumban egyértelművé tegye: Jézus = Isten. Sokszor azonban elfelejtjük, hogy ez mit is jelent valójában.
Pedig nem véletlen, hogy a nevünket Jézus Krisztusról kaptuk, nem pedig Mózesről vagy Pál apostolról. Hiszen ha lehet hinni Jánosnak, akkor Jézus a földi életében nem csak mintát adott arra nézve, hogy nekünk hogyan kell viseltetnünk, de bemutatta, sőt, képviselte Isten álláspontját.
Ez az, amit gyakran elfelejtünk.
Ha lelkészként véleményt mondok egy társadalmi kérdésben, értelmezhető úgy is, hogy az egyházam nevében tettem, az egyházat képviselem a véleményemmel (akár így van, akár nem).
János, az evangélista legfőbb célja, hogy az általa írt evangéliumban egyértelművé tegye: Jézus = Isten. Sokszor azonban elfelejtjük, hogy ez mit is jelent valójában.
Pedig nem véletlen, hogy a nevünket Jézus Krisztusról kaptuk, nem pedig Mózesről vagy Pál apostolról. Hiszen ha lehet hinni Jánosnak, akkor Jézus a földi életében nem csak mintát adott arra nézve, hogy nekünk hogyan kell viseltetnünk, de bemutatta, sőt, képviselte Isten álláspontját.
Ez az, amit gyakran elfelejtünk.
Azt, hogy Jézus Isten nevében – hiszen ő maga Isten – szólta meg a vallási vezetőket és hajolt le a bűnösökhöz. Vacsorázott a társadalom kivetettjeivel és űzte ki a templomból a kufárokat.
És ha mi valóban az ő nevéről neveztettünk és érte, miatta, az ő kegyelméből lettünk keresztyének, akkor nem csak jó példát, hanem követendő mintát is adott, hogy ahogy ő képviselte Istent, úgy kell nekünk is képviselnünk őt a földi életünk során.
Ahogy főpapi imájában Jézus kérte az Atyától:
"Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!"
János evangéliuma 17. fejezet 11. vers második fele
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése