Jézus barátainak nevez bennünket.
Ez a barátság azonban nem csupán közelséget jelent, hanem engedelmességet is.
Nem elég hallani és ismerni Isten szavát: hozzá kell igazítanunk a döntéseinket és az egész életünket.
"Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az Uram. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)
Jézus barátainak nevez minket.
Ez nem csupán egy kedves gesztus a részéről, sokkal több ennél: pozícióváltás.
Ezáltal tulajdonképpen egy magasabb szintű kapcsolatot kínál fel nekünk.
A szolga végrehajt, vakon engedelmeskedik.
A barát azonban be van avatva, ismeri a szándékot, az irányt.
Nem csak azt teszi, amit kell, hanem együtt gondolkodik azzal, akit követ.
Nagy megtiszteltetés számunkra az, hogy Jézus mindent tudtul ad nekünk, amit az Atyától hallott.
A kérdés tehát nem az, hogy Isten elérhető-e számunkra, hanem inkább az, hogy akarjuk-e megismerni, komolyan venni azt, amit Ő már megmutatott.
"Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek" - mondja Jézus. (Jn 15,14)
Ez a mérce, és ez nem érzés, nem hangulat, hanem engedelmességből fakadó kapcsolat.
Vajon mennyire igaz ez rád?
Éled-e már azt, amit az Úr megmutatott neked?
Beléptél ebbe a barátságba, vagy megmaradtál kívülállónak?
Ezt neked kell eldöntened.
Jézus számodra is felkínálta ezt a lehetőséget, de rajtad áll, hogy élsz-e vele.
Ne maradj meg a felszínen, ahol csak hallod az Igét, de nem engeded, hogy átformáljon.
Ne csak értsd, hanem tedd is meg, amit megértettél.
Ne csak keresd az Urat, hanem kövesd is.
Ne csak közel akard érezni magad hozzá, hanem igazítsd hozzá az életed.
(A Reggeli Csendesség napi elmélkedéséből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése