Alfa-Omega tanítások-Szombat - Sabbat

Áldott Testvéreim, a mai napon ismét egy olyan anyagról lesz szó, ami lehet megfogja feküdni a gyomrotokat. A mai téma ugyanis Isten egyik fő parancsolatáról fog szólni, a Sabbatról, eredeti néven a Szombatról. Első körben érdemes feltenni a kérdéseket:

1. Mi a Szombat lényege?
2. Csak a zsidóknak adatott?
3. Vajon ez az idők folyamán megváltozott?
4. Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?
5. Nekünk meg kell tartanunk? 

Tehát az első kérdés:

Mi a Szombat lényege?

A Szombatról ugyancsak sok félreértés létezik, mint Isten más parancsolatairól, emberi érzelmek és gondolatok, ezért erre ne is fecséreljünk sok időt, úgy is mondhatnám: kit érdekel, hogy az emberek mit gondolnak róla, itt csak Isten véleménye számít. Tehát akkor jöjjön Isten igéje:

2Mózes 31,13-17
„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.”

Isten igéjéből láthatjuk, hogy jelként adatott Isten és az ember között, hogy amint Isten megpihent a hetedik napon, úgy az embernek is meg kell pihennie. Vagyis, hogy közünk van az Alkotónkhoz! Lássunk Istenek egy másik beszédét, amelyben kiönti a szívét felénk:

Ézsaiás könyve 58,13-14
„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

Istennek ez a kérése a Szombatot illetően. Ne magunk dolgaival foglalkozzunk (kedvtelés, munkálatok), hanem Istennel! Testvérek, ezek betartásával is meg lehet törni a Szombatot, figyeljünk az ige többi részére:

„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”

Üres szobában egy székhez kötözve is meg lehet törni Istennek ezt a parancsolatát. Mert a megszentelés nem csupán azt jelenti, hogy a Szombat alatt nem a saját dolgainkkal foglalkozunk, hanem hogy Isten dolgaival foglalkozunk! Így nem csak arról van szó, hogy mit nem teszünk, hanem sokkalta inkább: mit teszünk! Az ige úgy fogalmaz több helyen a Szombatról, hogy a nyugalom napja. Elsősorban azt kell megértenünk, hogy mi benne a nyugalom? Az, hogy bár 6 napon át a földön munkálkodunk, mégis Isten az, aki gondoskodik.

2Mózes 16,14-30
„Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, amennyit megehetik vala. Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. Szedék pedig azt reggelenként, kiki amennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. És eltevék azt reggelre, aszerint amint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.”

Vajon nagy munka lett volna kimenni és szedni aznapra is eledelt? Mégis Isten erről is gondoskodott, hogy Izrael népének még erre se legyen dolga. Megmutatta ebben a gondoskodását, hogy minden földi dologról vegyék le a szemüket és töltsék Vele a napot. Isten megérti azt, hogy dolgozni kell, hogy legyen pénze az embernek, megérti, hogy gondoskodni kell ez által másról, megérti, hogy sok a probléma és az elfoglaltság. Viszont azt nem érti meg, hogyha ezek miatt áthágják a parancsolatát. Ezt láthatjuk a Szombat napján fát szedegető ember történetében is, aki emiatt halállal lakolt (4Mózes 15,32).

Az igében láthatunk határozott eltiltást bizonyos dolgoktól, amit a Szombat napján nem szabadott megtenni. Ilyen például a tűzgyújtás:

2Mózes 35,2-3
„Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék. Ne gerjesszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.”

Isten vajon miért határozott úgy, hogy tüzet se gyújtsanak a Szombat napján? Talán jelöl valamit a tűz? Nem erről van szó, hanem arról, ami a tűzgyújtásból adódik: munka! Ez főként a főzést érintette, ezért volt az, hogy Péntek délután begyújtottak és így másnap reggelig megfőtt az étel és melegen is maradt. Ezért adatott a tűzgyújtási tilalom, hogy ne a hasukkal foglalkozzanak, hanem Istennel legyenek közösségben. Úgy is mondhatjuk, ne a testi táplálékkal foglalkozzanak, hanem a lelkivel!

2Mózes 16,22-23
„A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.”

Menjünk tovább, az igében láthatjuk a vásárlás tilalmát Nehémiás könyvében:

Nehémiás 10,29-31
„Csatlakozának atyjokfiaihoz, előljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit; És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak, És hogy a föld népeitől, akik árúkat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tőlök szombaton és egyéb szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.”

A történet úgy teljes, hogy bár megesküdtek hogy nem vásárolnak, mégsem cselekedtek úgy, ezért Nehémiás az árusokat nem engedte be, hogy megóvja Izrael népét a Szombat áthágásától.

Nehémiás 13,15-19
„Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sőt bort, szőlőt és olajat is és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot tevék ellenök, amely napon eleséget árulnak vala. Tírusiak is lakozának a városban, akik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben. Annakokáért megfeddém Júda előljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti cselekesztek, hogy megfertőztetitek a szombatnak napját? Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, megfertőztetvén a szombatot! Lőn annakokáért, hogy midőn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat előtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék, mondván: Nem fog bejőni teher a szombatnak napján!”

Mert miért vásárolnak az emberek? Azért, hogy a saját szükségleteiről gondoskodjanak, de ne feledjük, a Szombat napján Isten gondoskodik rólunk!

A Szombat lényege ez tehát dióhéjban, Istennel legyünk közösségben, csak Vele foglalkozva. Jöjjön akkor a következő kérdés:

Csak a zsidóknak adatott?

2Mózes 20,8-10
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van;”

Jövevény? Ne felejtsük el Testvérek, hogy az Egyiptomból való kivonulás alkalmával nagyon sok más nemzetiségű ember követte Izrael népét:

2Mózes 12,37-38
„És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.”

Ezek a népek beoltattak Izrael népe közé, akárcsak a pogányokból megtértek a zsidó hívők közé. Pál példájával élve: a szelíd olajfába a szelíd ágak közé. Ezért nem látjuk azt az igében, hogy külön törvény adatott volna Izrael népe között levő jövevényeknek, ugyanis a törvényük teljesen egy volt:

2Mózes 12,49
„Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.”

A beoltatás nélkül pedig nem juthatunk üdvösségre, mert Istennek egy népe van, amely nemzetiségileg zsidókból és nem zsidókból áll.

János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”

A beoltatás pedig nem csupán egy lelki vonulat, hanem ahogyan a keverék nép beoltatott Izrael népe közé, akképpen fog Isten minket is beoltani:

Jelenések könyve 21,9-14
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.”

Íme, a Bárány felesége, vagyis Jézus Egyháza! Ezeken a kapukon fogunk mi is bemenni, nincs tizenharmadik kapu, ahol a nemzetekből megtértek fognak bejárni.

Nem kellett sok kört futnunk ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy a Szombat, nem csupán a zsidóknak adatott, hanem a közöttük élő jövevényeknek is, de megerősítésül jöjjön még egy igerész:

Ézsaiás könyve 56,1-6
„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész; És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:”

Az Isten nem csak a zsidók Istene volt, hanem azoké a pogányoké is, akik megtértek Őhozzá. A megtérésük, más szóval a beoltatásuk pedig az által történt, hogy megtartották Isten törvényeit.

De akkor ez ránk is igaz? Erre is megkapjuk hamarosan a választ.

Vajon ez az idők folyamán megváltozott?

2Mózes 31,16
„Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.”

Isten tehát örök szövetségük adta ezt Izrael fiainak. Viszont az előzőekben meggyőződhettünk arról, hogy nem csak Izrael (Jákób) test szerint való fiaira értette ezt az Úr, hanem mindazokra, akik a követésére adták magukat, vagyis a közöttük élő jövevényekre is. Vagyis akik bár test szerint nem voltak Izraeliták, de kijöttek Egyiptomból követve Isten szavát!

Az örök rendelkezés, az bizony örök rendelkezés, Isten pedig nem gondolta meg magát. Az egész tanach-ban nyomon követhető a Szombat, mint élő és el nem múló törvény, de vajon ez egészen átnyúlik a mai korig? Erre is nemsokára választ kapunk.

Kicsit több figyelmet kellene szentelnünk arra, hogy a Szombat törvénye nem véletlenül került fel a kőtáblára. Mindkét kőtáblára 5-5 parancsolatot írt fel az Úr, ezek voltak az Isten iránt való viszonyulásunk törvényei, és az embertársaink felé való bánásunk törvényei. Ha a tízparancsolat törvénye a mai napig fennáll, akkor ugyanolyan fontos törvénye ez Istennek, mint az, hogy ne imádjunk más Isteneket. Nem mazsolázhatunk Isten igéjéből, vagy mindent, vagy semmit:

Jakab levele 2,10-11
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.”

Tehát ha meg kell tartanunk a tízparancsolatot, akkor kötelesek vagyunk a Szombatot is, mert értelemszerűen ez is a tízparancsolat egyik része. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus azért jött el, hogy megszabadítson minket Isten törvényeitől. Azok, akik ilyeneket állítanak, azok nem ismerték fel Jézust, valamilyen más istenséget imádnak, amit Jézusnak kereszteltek el. De hogy továbbmenjünk ebben a gondolatban, térjünk rá a következő pontra.

Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?

Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézust többször megvádolták, hogy nem tartotta meg a Szombatot. De ez nem jelenti azt, hogy ez így is volt. Lássuk ezeket a történeteket:

Máté evangéliuma 12,1-8
„Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és akik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.”

A rabbinikus tanítás a munkavégzést 39 csoportra osztotta, és ezek közé tartozott az aratás és a cséplés is. Ezek valóban munkafolyamatok, de lássuk be, hogy a tanítványok eseténél ez nem minősül munkának. Olyannyira minősült ez munkának, mint a mai korban egy szelet csokoládét kicsomagolni. De van itt még valami, amit nem vettek észre a farizeusok:

„Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.”

A tanítványok Jézussal, vagyis az Úrral voltak közösségben! Ha valakik igazán, akkor pont a tanítványok éltek meg tökéletesen a Szombatot. Tehát se Jézus, se a tanítványai nem hágták át a Szombat törvényét. Egy másik történet:

Máté evangéliuma 12,9-14
„És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.”

A farizeusok szerint nem volt szabad gyógyítani Szombat napján, de erről még utalást sem találunk az igében, hogy Isten valaha tiltotta volna. Ez úgyszintén emberi tanítás volt (akárcsak a tanítványok kalásztépésénél), amit Jézus lerontott. Ezt ebben az igében olvashatjuk kicsit részletesebben: 

János evangéliuma 7,21-24
„Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!”

Jézus szolgálata az volt, hogy Isten igéjét hamisítatlanul hirdesse az embereknek, Isten igéjét megtisztítva minden emberi rendelettől.

Ézsaiás könyve 42,1-3
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”

A mai kereszténység nagy része úgy gondolja, hogy Jézus a tanításával átírta Isten parancsolatait, pedig hatalmas tévedés. Jézus egy valamit jött eltörölni, az pedig nem Isten igéje volt, hanem az emberi tanítások.

 „A törvényt igazán jelenti meg!”  - Ez nem tetszett az akkori farizeusoknak, és nem tetszik a mai napig sokaknak.

Nekünk meg kell tartanunk?

Mit gondoltok, ezek után még kérdés, hogy vajon nekünk meg kell-e tartani? Az igazsághoz tartozik az, hogy Isten ebben szabadságot adott nekünk. Nem kötelező megtartanunk a Szombatot, ahogyan nem kötelező betartanunk azt, hogy ne imádjunk más isteneket (egy kőtábla igéi!). A kérdés inkább úgy hangzik; engedelmesen követed az Úr akaratát vagy sem? Ez a kérdés pedig választ fog adni rá, hogy megtartod-e a Szombatot vagy sem.

De nézzük meg Pál tanítását, mert ebben sokan zsákmányt látnak, hogy mentesüljenek Isten parancsolatai alól:

Kolosse levél 2,8-23
„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”

Sokan előszeretettel értelmezik ezt az igét a saját szívük szerint, és egy olyan következtetést vonnak le, miszerint senki meg ne ítélje őket azért, ha nem tartják meg a Szombatot. Pedig az ige nem ezt írja. Ellenkezőleg, azt írja, hogy senki se ítéljen meg minket a Szombatért! Elfelejtik ugyanis azok, akiknek eszük ágában sincsen megtartani a Szombatot, hogy ez is Isten parancsolata, amely az egyik kőtáblán az öt parancsolat között kapott helyet. Legyetek figyelmesek az imént felolvasott igerész elejére:

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:”

Pál a világ tanításairól tett említést, ami által a Szombatot megítélik! Pál nem az Isten parancsolataitól való mentesülésre buzdította őket, hanem a világ szerint való tanításoktól:

„Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?”

A Szombat alatt a vallásosak azt tartják be, hogy mit nem szabad csinálni, míg az Isten valódi követői csupán egyre fókuszálnak: Istennel lenni, és akkor más nem érdekel, és másra nem is marad idő. Akárcsak Mózes a hegyen, Isten jelenlétében volt és 40 napon keresztül még ételt sem vett magához. De hozzá kell tenni, mert sokan szabadosnak érzik magukat az engedelmesség terén is; akik Isten valódi követői, azok betartják Isten parancsolatait is. Amire pedig utalok, hogy ne legyen szabadosság a Szombat terén, Isten a fazekas, mi pedig az edény.

Érdekesség és elgondolkozás céljából megemlíteném, hogy bár Isten a munkavégzést tiltotta a Szombat napján, de a farizeusok és írástudók Isten rendeleteit emberi rendeletekkel keverték, vagyis megszigorították, hogy Isten törvényeit biztosan senki se hágja át. Ezzel nem kis problémája volt Jézusnak. Az érdekesség pedig ebben az, hogy Jézus földi élete után a keresztények pedig nem megszigorították Isten rendeleteit, hanem épp ellenkezőleg, hirdetik, hogy nem kell azokkal foglalkoznunk. Ezért az akkori írástudók és farizeusok nemesebb lelkűek voltak sok mai kereszténynél, akik az engedetlenséget gyakorolják és hirdetik.

Az elgondolkoztató pedig az, hogy a maiaknak nyűg és teherként jelenik meg a Szombat, éppen ezért nem is akarnak hallani róla, holott a Szombat valódi lényege az, hogy Istennel közösségben legyünk. Isten azt várja el tőlünk, hogy a Szombatról ekképpen gondolkozzunk:

„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”

A Szombat lényege tehát két ponton áll:

•   vonatkoztassunk el a földi dolgoktól
•  és legyünk közösségben az Örökkévalóval

Végezetül:

1Korintusi levél 7,19
„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.”

Írta: Farkas Antal-